durkokaroly

(Miskolc, 1889 – Budapest, 1975)

Budapesten Szablya-Frischauf Ferencnél tanult, 1911-ben a Julian Akadémiát látogatta, de főként Cézanne, Braque, Picasso művészete hatott rá a Párizsban töltött egy év alatt. 1912-től a kecskeméti művésztelepen dolgozott, 1918-ban Kassák Lajoshoz és az aktivista művészekhez csatlakozott. 1924-ben alapító tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának. A húszas években gyakran dolgozott Nagybányán, a következő évtized elején már főleg Szentendrén festett. 1945-től a Szentendrei Művésztelep tagja volt, 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára, a festő tanszék vezetője lett. Önéletrajzi és elméleti írásai a korszak fontos forrásai.

(Szekszárd, 1897 – Budapest, 1992)

a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványai közé tartozott. 1925 és 1927 között Párizsban élt. Művészete a naiv festőkéhez hasonló hangvétele miatt nehezen volt besorolható festői irányokba. Szárnyaló fantáziája hol a szürrealizmushoz, hol a meséhez sodorta közel eredendően ösztönös művészetét, melyből rajongó szerelmespárok, furcsa, „fordított” perspektívájú tájak, buja vegetációk, és a modern technika jellegzetes termékei: gépek és ipari tájak születtek. Az idill, a csoda és a szorongást keltő fenyegetés egyszerre volt jelen művészetében, hol ősi primitívséggel, hol rafinált sejtelmességgel ruházva fel a motívumokat. A színeket előítélet nélkül használta; innen ered festményeinek szivárványszínekben pompázó, olykor meghökkentően gazdag koloritja. Legkoncentráltabb korszakának a harmincas évek mondható, mely a korabeli élethelyzetek, filozófiai problémák iránti fogékonyságával is kitűnik.

(Marcali, 1875 – 1945)

festő. Bécsben és Münchenben végzett művészeti tanulmányokat. 1912-től szerepelt a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.

(Váchartyán, 1921 – 2013)

festő, grafikus, szobrász. A Képzőművészeti Főiskolára nyert felvételt, Hincz Gyula osztályába, de politikai okokból hamar kizárták. Mestere még Barcsay Jenő. 1966-tól szerepelt kiállításokon. Díjak: a 2. Pest megyei Tárlat emlékérme, a Dózsa-pályázat 3. díja, a Neufeld Anna Alapítvány díja.

(Pozsony, 1907 – Székesfehérvár, 1990)

festő, keramikus. Fiatalkorában Bécsben dolgozott mint árnyékkép rajzoló, 1923-ban Finnországban, 1928-1939-ig Párizsban élt. A francia fővárosban karikatúrákat rajzolt, hogy tanulhasson, majd hazajött és 1940-1945-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei Szőnyi István és Varga Nándor Lajos voltak. 1946-tól Rómában volt ösztöndíjas, 1949-től Svédországban, 1950-től Franciaországban élt, csak élete végén tért vissza Magyarországra. Számos kiállítása volt itthon, Svédországban, Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban. Természetelvű műveit először relief hatású munkák váltották fel, majd egy elvontabb formanyelv lett a meghatározó. Munkái a Magyar Nemzeti Galériában és az Egyesült Államokban találhatóak.

(Budapest, 1934 – 2022)

festő, szobrász. 1960-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Bernáth Aurél és Kmetty János volt. Egyéni kiállításai voltak a fővárosban (Műcsarnok) és vidéken, valamint kollektív tárlatok (Műcsarnok, Pécs, Prága, Párizs, Moszkva). Munkáira a részletgazdagság, a lendületes formák és az erős színek jellemzőek. Több monumentális művet készített, melyek itthon és külföldön (New York, Mexikóváros) láthatóak. Munkásságát Munkácsy-díjjal és Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták. Képei a Nemzeti Galériában és Debrecenben találhatóak.

(Ricse, 1936)

festő, grafikus. 1959-ben végzett Egerben a Tanárképző Főiskolán, mestere Jakuba János volt. Ezután hat évig dolgozott a miskolci művésztelepen. 1965-től Tatabányán él. 1963-tól vesz részt kiállításokon a fővárosban, vidéken és külföldön is.

(Győr, 1877 – Budapest, 1959)

a Mintarajziskolában folytatott művészeti tanulmányokat, később Angliában és Párizsban járt. 1903-1905 között az Iparrajziskolában tanított. A gödöllőiek tevékenységével Körösfői munkáit látva ismerkedett meg, s korai korszakára nagy hatással volt a műhelyhez fűződő szoros kapcsolata. Ekkor ébredt föl népművészeti érdeklődése; székely motívumokat gyűjtött, melyek rajzokként és tanulmányokban, elemzésekben is napvilágot láttak. Több művészeti ágban alkotott: falfestmények, üvegablakok, illusztrációk éppúgy köthetők nevéhez, mint sikeres enteriőr- és textiltervek, melyek egy részét a gödöllői szövőműhely kivitelezte.

(Békéscsaba, 1948 – 2006)

Festő, grafikus. 1967-68-ban a mártélyi művésztelepen Fodor József és Hézső Ferenc irányítása mellett képezte magát, majd Budapesten, a Gutenberg és a Vasas szakkörben Xantus Gyula korrigálta. Hollandiában, Finnországban járt tanulmányúton. Díjak: az Országos Alkotó Ifjúság pályázat 3. díja, Az év legjobb plakátja díj (Magyar Nemzeti Galéria), a 8. Országos Tervezőgrafikai Biennálé díja, a Kisgrafika című kiállítás díja. Műveit a megyei, valamint a szentendrei tárlatokon kívül több külföldi kiállításon is bemutatta. Művei helyet kaptak a szentendrei Ferenczy Múzeumban.

(Budapest, 1957)

rajzolni és festeni 1976 és ’83 között Balogh Gyulánál tanult. 1984 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1978 óta nyaranta a Gyulai Nyári Művésztelepen dolgozott, amelynek 1996-tól művészeti vezetője is volt. 2001-ben Berkenyére költözött, korábban tizenöt évig Szegeden lakott. Rendszeresen szerepelt országos kiállításokon, a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat, Szegedi Nyári Tárlat, Hatvani Galéria és a Gyulai Nyári Művésztelep tárlatain.
Szerteágazó munkám során – olajképek festésétôl az orvosi illusztrációk készítésén keresztül a templomi falképek tervezéséig és kivitelezéséig – sok tapasztalatra tett szert.