durkokaroly

(Újpest, 1894 – Zebegény, 1960)

1911-től a Képzőművészeti Főiskola szabadiskoláját látogatta, 1913-1914 között a rajztanárképzőbe járt. 1914-ben a nagybányai szabadiskolában Ferenczy tanítványa lett és az ő osztályába került 1917-ben a főiskolán is. 1920-ban a Tanácsköztársaság eseményeiben való részvételéért és a főiskolai reformokat sürgető diákcsoporthoz tartozása miatt kizárták az intézményből. 1924-ben Zebegénybe költözött, szerepelt a frissen alakult KUT első kiállításán és a Belvárosi Szabadiskola tanáraként dolgozott. 1928-ban megkapta az állam akkor alapított római ösztöndíját, 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A harmincas években a Gresham-kör tagjaként vett részt a művészeti életben. Több monumentális megbízást kapott, a rajz- és festőtechnikákról tanulmánya jelent meg. Emlékmúzeuma 1967-ben nyílt meg Zebegényben.

(Várpalota, 1931)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1949-1954-ig Hincz Gyulánál és Bencze Lászlónál. Külföldön is végzett tanulmányokat, a többi közt Prágában, Rómában, Franciaországban és Görögországban. Csoportos kiállítások után (Ernst Múzeum, Műcsarnok), önálló tárlata is volt a fővárosban (Fényes Adolf Terem) és vidéken is. 1961-ben a BME Építészmérnöki Karán lett rajztanár, ahol 1991-ig tanított. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.

(Szeged, 1935 – Budapest, 2004)

Festő. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult Ridovics László, Csebi Pogány István és Ujvári Lajos növendékeként. Ezt követően szabadiskolákban képezte magát tovább. Fischer Ernő volt egyik mestere. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1957-1962 között. Grafikusként az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott 1963-78 között, majd a Fővárosi Moziüzemi Vállalatnál volt osztályvezető (1978-1982). Több európai országban járt tanulmányúton, de eljutott Ázsiába és Afrikába is. Főként akvarellfestőként ismert. Hazai egyéni kiállításokon, így Nagyadáton (1981), Nyíregyházán (1982, 1986), Dunaújvárosban (1983), Nagykanizsán (1984), Gyöngyösön (1985) és Budapesten (1987) mutatta be munkáit.

(Budapest, 1947)

Festő. Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1976-ban diplomázott. Mesterei: Kádár György, Kokas Ignác és Barcsay Jenő. Patay László és Tóth Tibor is tanította. Tanulmányúton járt Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában és a Szovjetunióban. 1968-tól rész vett a gyulai művésztelep munkájában. Több hazai tárlaton bemutatta alkotásait. 1980-ban Bécsben csoportos kiállításon szerepelt. Díjak: A 21. Alföldi Tárlat nívódíja (1979), Derkovits-ösztöndíj (1980-1983). Hazai közgyűjteményben a többi közt a Magyar Nemzeti Galériában találhatók művei.

A művész aVirtuartnet című oldalon így vall magáról:1951-ben születtem Budapesten. Gyerekkorom óta érdekelnek a mûvészetek. Tanulmányokat folytattam mûvészettörténetbõl, esztétikából, filozófiából. Hosszú ideig a filmszakmában dolgoztam. Tíz éve foglalkozom festészettel. Eddig három önálló kiállításom volt, kettõ Budapesten, egy pedig Szentendrén.
Autódidakta módon képeztem magam, majd késõbb az Iparmûvészeti Fõiskola Nyári Egyetemein vettem részt. Nem tartozom semmilyen irányzathoz, mindig azt és olyan módon festek, amivel úgy érzem elmondhatok valamit arról, ahogy én látom a világot. Kisérletezek új anyagokkal, tervezek installációkat is. Fontosnak tartom, hogy az igazi értékeket megtaláljam és azokat az én értelmezésemben a jövõ számára megmutassam.

(Orsova, 1909 – Kapuvár, 1986)

Festő, rajztanár. Művészeti tanulmányokat a Bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n folytatott, Réti István tanítványaként, 1933-ban szerzett diplomát, később a jogi egyetemet is elvégezte. Egy ideig közigazgatási pályán dolgozott, hosszú ideig rajztanár volt a jászapáti és dombóvári gimn.-ban. Festészettel rendszeresen 1955-től foglalkozott; rendszeres résztvevője volt a Győr-Sopron megyei, ill. észak-dunántúli képzőművészek tárlatainak (észak-dunántúli képzőművészek III. kiállítása, Székesfehérvár 1966; észak-dunántúli művészek kiállítása a Műcsarnokban, 1970; I. Kisalföldi Tárlat, Győr, 1972; III. Kisalföldi Tárlat, Sopron, 1974). Egyéni kiállításait Sopronban, Győrben, Mosonmagyaróváron, Kapuváron, Csornán, Szegeden és Szentendrén rendezték meg. Utolsó kiállítása 1984-ben a győri városi könyvtárban volt. Akvarelleket, guache- és olajképeket festett. Szívesen festett város- és tájképeket, Tokaj, Sárospatak és környékének látképét, egy-egy udvarrészletet, a valóság egy-egy szegletét. A nagybányai hagyományok hatottak rá (a színhatások hangulati értéke, líraiság), de képeit erőteljes szerkesztettség, határozott kontúrok is jellemezték. 1960-ban Székely Bertalan-díjat nyert. – Irod. Salamon Nándor: G. S. tárlata (Szentendre, Művelődési Központ, 1983.); G. S. (Új Tükör, 1983. 47. sz.). Forrás: arcanum.com

(Győr, 1895 – Budapest, 1963)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1919-ben. Mesterei: Edvi Illés Aladár, Réti István. A végzés után két évtizedig rajztanárként működött Rákospalotán. 1932-ben Győr város ösztöndíjával fél évet töltött Párizsban. 1935-ben állami vízfestmény díjat, 1940-ben Szinyei tájkép-díjat nyert. 1954-ben Munkácsy-díjas, 1968-ban Érdemes Művész lett. 1939-1949 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán akvarellfestést tanított. Tagja volt a Gresham Körnek. 1920-tól szerepelt kiállításokon. 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1938-ban és 1940-ben a Velencei Biennálén voltak láthatók művei. Egyéni tárlata volt 1941-ben, 1952-ben és 1957-ben Budapesten. 1965-ben gyűjteményes kiállítást, 1978-ban pedig emlékkiállítást rendeztek műveiből a Magyar Nemzeti Galériában, melynek gyűjteményében több képe található. Irodalom: Elekfy Jenőné: Tizennégy nyár Zebegényben, 1976, 1990.

(Hódmezővásárhely, 1913 – 1988)

Festő, szobrász. Elvégezte a budapesti Iparművészeti Főiskolát, majd 1948-ban diplomát szerzett a Képzőművészeti Főiskolán is. Mesterei többek között: Haranghy Jenő, Aba Novák Vilmos, Domanovszky Endre, Örkényi Strasszer István. 1949-ben szabadiskolát alapított, az 1960-as évektől pedig Képzőművészeti Kört vezetett Hódmezővásárhelyen, ahol működött. Csikós András festő apja. 1936-tól kiállító művész, rendszeresen rendezett egyéni tárlatokat Hódmezővásárhelyen. Csoportos kiállításokon szerepelt Budapesten, Moszkvában, Nápolyban, a franciaországi Vallaurisban. A vásárhelyi Tornyai Múzeumban rendezték meg emlékkiállítását 1993-ban. Egy alkotását az ENSZ vásárolta meg.

(Máramarossziget, 1873 – Miskolc, 1930)

Festő. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában végezte. Később Makón és Miskolcon tevékenykedett. Miskolcon 1930-ban nyílt egyéni tárlata.

(Szeged, 1873 – 1934)

A budapesti Mintarajziskolában, 1894-1895 között Münchenben, Hollósy Simonnál, majd a párizsi Julian Akadémián tanult. 1897 nyarán már Nagybányán dolgozott, a művésztelep legfiatalabb tagjaként. Részt vett a nagybányaiak első csoportkiállításain. Később Szegeden telepedett le.