durkokaroly

Budapest, 1889 – 1947

A művészről: festő, ötvös. A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Hibján Samu, Gróh István. A két háború közötti időszak népszerű életkép- és tájfestője lett. Többször volt kiállítása a Műcsarnokban.

Losonc, 1895 – Budapest, 1978

Életrajz: festő, grafikus, művészeti író. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei Olgyai Viktor, Réti István voltak. 1924-29 között a Képzőművészeti Főiskolán tanársegéd, majd megbízott oktatóként dolgozott. 1922-ben a kecskeméti művésztelepen alkotott. 1931-48 között a grafikai tanszékvezető tanára. 1929-31 között tanulmányi ösztöndíjjal Angliában volt. Több európai országban és az Egyesült Államokban járt tanulmányúton. 1938-től a Magyar Grafikusművészek Egyesületének elnöke volt. 1940-ben a Royal Society of Painter-Etchers and Engravers tagjává, majd tiszteletbeli tagjává választották 1970-ben. Saját rajziskolát vezetett, Varga Akadémia néven 1951-től 1974-ig. 1930-től több tucat egyéni kiállításon szerepelt (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galériá, Petőfi Irodalmi Múzeum, London). A Velencei Biennálén képviselte hazánkat 1926-ban. Díjai: Székely Bertalan-díj (1919), Szinyei Társaság grafikai díja (1924), a világkiállítás bronzérme, Barcelona (1929), Érdemes művész (1971).

Mosonmagyaróvár, 1931 – Hódmezővásárhely, 2013

A művészről: festő, grafikus.1956-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Pap Gyula, Szőnyi István és Pór Bertalan voltak. 1956-tól 61-ig Derkovits ösztöndíjas volt. 1965-ben Munkácsy díjat, 1988-ban érdemes művész címet kapott. Tanulmányutat tett Németországban és Párizsban. 1964-től nyugdíjba vonulásáig Szegeden a Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt. Hódmezővásárhelyen dolgozik, Vásárhelyi Iskola egyik meghatározó egyénisége. Fő témája mindig az alföldi táj és a paraszti élet volt, de idővel az embert körülvevő tárgyak is fontos szerepet kaptak képein. Realista ábrázolásmódjában mindig érezhető érzékenysége és lírai látásmódja, amitől művei sajátos stílust kapnak. Mozaik terveket és szobrokat is készített. Számos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Munkásságáért több kitüntetést kapott: Derkovits-ösztöndíj (1958-61), Munkácsy-díj (1965), Tornyai-plakett (1962), Érdemes Művész (1988). Művei megtalálhatóak a Nemzeti Galériában, Szentesen és Hódmezővásárhelyen.

Bánffyhunyad, 1896 – Hidegség, 1944

A művészről: Grafikus, Kolozsváry András és Zsigmond testvére. A fővárosi Iparművészeti Iskolában, Münchenben és a nagybányai szabadiskolában végezte művészeti tanulmányait. Feleségül vette Tevan Ilonát, hosszabb ideig élt Párizsban. 1926-ban és 1927-ben a Nemzeti Szalonban, majd Párizsban szerepelt kollektív kiállításon. Francia és más külföldi folyóiratok közölték műveit. A KÚT tagja volt, részt vett a művésztársaság kiállításain. Számos grafikai munkája a Magyar Nemzeti Galériában található.

Budapest, 1912 – 2002

A művészről: festő, grafikus. Gallé Tibor, Bortnyik Sándor és Örkényi-Strasser István szabadiskolájában kezdte művészeti tanulmányait, majd 1937-1939 között Párizsban, az École Technique Supérieur Art et Publicité-ban fejezte be. 1947-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től 1974-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1952-ben Kossuth-díjjal, 1955-ben
Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1958-ban feleségével, Tury Máriával közösen Diplome d Honneur-t nyert Brüsszelben a világkiállításon. 1972-ben érdemes művész, 1976-ban kiváló művész címmel tüntették ki. Első egyéni kiállítását 1946-ban rendezte. Legjelentősebb egyéni tárlatai: Róma, 1963-64, Budapest, 1986, Washington, 1990 és 1994, Budapest, 2001. Középületekben fennmaradt számos mozaikja, gobelinje és freskója. Könyvgrafikával és plakáttervezéssel is foglalkozott. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a jeruzsálemi Yad Vashem Múzeum és számos hazai képtár gyűjteményében .

Tímár,1933

Életrajz: Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1958-ban. Mesterei: Ék Sándor, Fónyi Géza, Hincz Gyula, Koffán Károly. 1959-ben szerepelt először csoportos kiállításon a Műcsarnokban. 1960-ban a Magyar Nemzeti Galériában és a Műcsarnokban rendezett országos tárlatokon is bemutatták műveit. Első egyéni kiállítását 1971-ben rendezte.
Budapest körpanorámája címmel nagyméretű vedutát készített a főváros egyesítésénekcentenáriumára.

Székesfehérvár, 1907 – Budapest, 1992

A művészről: festő, grafikus. Tanulmányait 1925-től az Iparművészeti Főiskolában, 1928-1930-ig a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Benkhard Ágost volt. Európa több országában, a többi közt Olaszországban és Hollandiában járt tanulmányúton. 1957-től húsz éven keresztül, rendszeresen látogatta a kecskeméti művésztelepet. Első kiállítása 1933-ban volt az Ernst Múzeumban, melyet számos csoportos és egyéni tárlat követett az évek során a Fényes Adolf Teremben és a Dürer Teremben. 1948-1957-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Készített életképeket, portrékat és monumentális műveket (mozaik, secco, pannó). Munkásságát több díjjal jutalmazták a Szinyei Társaság Tavasz Szalonjának Díja, Kossuthdíj, Munka Érdemrend Arany Fokozata. Művei a Nemzeti Galériában, Szolnokon és Székesfehérváron találhatóak.

Budapest, 1942

Életrajz: festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1960-1966 között. Mesterei Kmetty János, Barcsay Jenő és Fónyi Géza voltak. Alapító tagja a Belvárosi Művészek Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. A soproni, a hajdúsági és a szentendrei művésztelep munkájában vesz részt. 2002-ben a jeruzsálemi festészeti fesztivál, 2004-ben a Salvador Dali emlékére rendezett kiállítás díjazottja. 1966 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Jelentősebb csoportos tárlatok: Műcsarnok (1977 és 2001), Párizs (1994 és 1996), Kecskemét (2001). Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum és a Kecskeméti Képtár gyűjteményében.

Békéscsaba, 1953

Az alkotóról: 2021-ben tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Rajzfilmtervező akart lenni, a képzőművészeti főiskolára készültem. De végül tanára és mentora, Mokos József „nem engedte” a férfias szakmába. Debrecenben elvégezte a tanító-, majd Szegedre a tanárképző főiskolát. Később a pszichológusi hivatás helyett a művészetet választotta. Férjezett, két fiúgyermeke és két leányunokája van. Sok évig tanított rajzot, ma már teljesen a művészetnek szenteli idejét. Elmondta, sikereit kiegyensúlyozott családi háttere, szeretteinek támogatása is megalapozza. Festményei először a fejében születnek meg, ihletett pillanatokban minden megszűnik körülötte. A képein keresztül derűjét is igyekszik átadni másoknak. Boldogan ébred, napközben a legapróbb dolgokra is figyel, szereti a rendet. Kikapcsolja az olvasás, szívesen szemezget a régi korok filmjeiből. A „nagyok” közül Renoir és Monet a legkedvesebb számára.

Élményeiről így ír: Volt egy „barna korszakom”, melynek élményhátterét családom Jugoszláviában élő része jelentette. Anyukám bátyja fiákeresként dolgozott, a békebeli lovas kocsik, korhű épületek, nőalakok sokszor megjelentek akkori képeimen. Aztán megérintett a víz, az otthon hangulata: a Körös-partot, az alföldi tanyákat, gémeskutakat vittem vászonra, teret adva az évszakok váltakozásának. Későbbi utazásaim nyomán utcarészleteket festettem, megelevenítettem Rómát, Velencét, Krakkót, emellett csendéleket ábrázoltam. Párizs is szerelmem, fontos ihletőm lett: budapesti kiállításom után felhívott egy úr, akivel kedélyesen elbeszélgettünk. Tetszettek neki a párizsi festmények, megkérdezte, mikor utazok újra a francia fővárosba. Viccesen rávágtam, akár holnap indulnék. Egy hét múlva újra jelentkezett, hogy a Pompidou központnál van egy lakása a lányának, amit hazalátogatása idejére a rendelkezésemre bocsátanak. Nem hittem el a szavait, talán még akkor sem, amikor a kezembe adták a kulcsokat. Tíz csodás napot töltöttem kint a férjemmel, rengeteg skicc, vázlat készült. Az úr igazi műkedvelő mecénás volt. Nagylelkűsége – visszagondolva is – mesébe illő. Forrás: BEOL

Nagyvárad, 1949 –

A művészről: Palatin Ede 1949-ben született Nagyváradon. Művészeti tanulmányait is itt folytatta. 1968-ban végzett a Nagyváradi Szabadegyetemen. Mestere Mottl Roman grafikusművész és Kristófi János festőművész volt. 1990-ig kirakatrendezőként dolgozott, 1990 és 1998 között szabadfoglalkozású festőművész volt Romániában. 1998-ban települt át Magyarországra, azóta egyre szélesedő körben ismerheti meg munkáit a magyar műértő közönség. Alkotásai között leginkább tájképek (utcarészletek, tengerparti jelenetek), valamint csendéletek (virág- és gyümölcsös) fordulnak elő, de aktot és portrét is készít. Munkáit az aprólékos kidolgozás jellemzi, melyek harmóniát tükröznek.