durkokaroly

(Besztercebánya, 1895 – Szentendre, 1995)

Magyar festő. Réti István tanítványaként kezdte pályafutását a Képzőművészeti Főiskolán és bár megfordult Nagybányán, mégis Szentendrét választotta alkotói tevékenységének színhelyéül. Részt vett a szentendrei művésztelep megalapításában, az 1930-aas években megérintették a neoklasszicista művészeti törekvések. Alkotásai a szentendrei festők csoportos kiállításain kaptak nyilvánosságot.

(Tiszadob, 1890 – Debrecen, 1940)

Festő, grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mestere: Réti István. Később Debrecenben telepedett le. Az Ipartanonc iskola tanára volt. 1920-tól kiállító művész fővárosi és debreceni tárlatokon. Kitűnt mesterségbeli tudásával a sokszorosított grafika területén.Alapító tagja, majd vezetője volt a debreceni Grafikai Műhelynek, később, 1924-ben a debreceni művészháznak. Debrecenben az 1935 októberében megalakuló Ajtósi Dürer Céh fogta össze a grafikusokat, Oláh István mellett ott volt Bánszki Tamás, Toroczkai Oszvald, Menyhárt József, Gáborjáni Szabó Kálmán és Vadász Endre is.

(Debrecen, 1892 – Debrecen 1970)

Festő, grafikus. Művészeti tanulmányokat Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Mesterei: Rudnay Gyula, Ferenczy Károly, Edvi Illés Aladár. Később a kiegészítő grafika szakot is elvégezte. A szolnoki művésztelepen szerzett további szakmai ismereteket olyan mesterek mellett, mint Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombory Lajos. Külföldön Németországban, Olaszországban és Franciaországban járt. Miután 1920-ban hazatért, Debrecenben telepedett le, és ott rajztanárként dolgozott. Tagja volt a helyi Grafikai Műhelynek. A debreceni Ipartanonc Iskolában rajzot tanított. Közgyűjteményben a debreceni Déri Múzeumban találhatóak alkotásai.

(Debrecen, 1897 – Budapest, 1955)

Festő, grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Révész Imre tanítványa volt, később Vaszary tanársegédjeként működött. 1922-ben elnyerte a Szinyei Társaság ösztöndíját. Tagja volt a KUT-nak. 1922- ben Debrecenben rajztanári állást kapott a Református Kollégium Tanítóképző Intézetében, 1944-45-ben megbízott igazgatóként irányította a kollégiumot. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A ’30-as évek végétől a szolnoki művésztelepen dolgozott, amelynek törzstagja volt. A ’20-as évek elejétől állított ki. Egyéni (Magyar Nemzeti Galéria, Berlin) és kollektív (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Velence, Bécs) tárlatokon mutatta be műveit. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni, a pécsi, a hódmezővásárhelyi múzeumok gyűjteménye.

(Keszthely, 1892 – Tatatóváros, 1944)

Apja herceg Festetics Tasziló uradalmi építésze és a Georgikon gazdasági akadémia tanára volt. Középfokú tanulmányai végeztével a keszthelyi gazdasági akadémiára is beiratkozott, azonban a művészi pályára vágyott ezért azt két évvel később elhagyta. Zenei tanulmányokat folytatott Bécsben Emil Sauer (1862-1942), Liszt Ferenc egykori tanítványa növendékeként.

1915/1916-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly volt a mestere, de a tanév végén elhagyta a főiskolát. A kor progresszív művészeivel, Kassák Lajos és a Ma folyóirat köréhez csatlakozott. Rajzkészsége, tehetsége révén rövid formális festői tanulmányok után kész művészként léphetett fel. Ekkori képei expresszívek, formái erőteljesek voltak, majd a kubizmus hatására tömbszerűek lettek.

1918-ban egyéni tárlata nyílt a Ma folyóirat kiállítóhelyiségében, és részt vett a MA III. kiállításán is, együtt többek között Bortnyik Sándorral, Mattis Teutsch Jánossal, Uitz Bélával, Kmetty Jánossal, Nemes-Lampérth Józseffel, Pátzay Pállal.

1919 után festészetében erősödött a hajlam a transzcendenciára, a spiritualizmus, a vallás. Az aktivisták helyett Bernáth Aurélhoz és Egry Józsefhez közeledett. 1927-ben a budapesti Mentor könyvesboltban, 1932-ben a párizsi Salon Parc Monceau-ban rendezett kiállítást műveiből.

A húszas évek közepétől Tatán élt. Elsősorban zenetanárként tevékenykedett, festészettel csak mintegy mellékesen foglalkozott. Képei megszelídültek, a belső feszültségeket a látvány harmóniája váltotta fel.

(Forrás: Wikipédia)

(Bodrogkisfalu, 1886 – Kecskemét, 1964)

Festő.Tanulmányait az ungvári ipari iskolában kezdte, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterei: Balló Ede, Pór Bertalan. A nagybányai szabadiskolában 1914-ben dolgozott. 1920-tól Kecskeméten élt, részt vett a művésztelep életében, és Révész Imre mellett tevékenykedett. Tanulmányúton járt Olaszországban, Németországban és Franciaországban. 1933-tól szerepelt kiállításokon. Az Ernst Múzeumban 1923-tól, a Műcsarnokban, Párizsban, Firenzében és Svédországban állított ki. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a Kecskeméti Képtárban találhatók.

1931-ben az Iparrajziskolában, 1932-1938 között Aba-Novák Vilmos iskolájában tanult, a nyarakat a szolnoki és kecskeméti művésztelepeken töltötte. 1946-1948 között első feleségével, Zemplényi Magdával az Elvont Művészek Csoportjának volt tagja. 1957-től Kanadában élt. A festészet mellett plasztikai kísérleteket is folytatott.

Irodalom:
Marosán Gyula művészete az emigrációban 1957-1993, szerk. D. UDVARY Ildikó, BOTÁR Olivér, (kiállítás: Szolnok, Szolnoki Galéria; Budapest, Ernst Múzeum; Győr, Múzeumi Képtár; Szombathely, Szombathelyi Képtár, 1994-1995), Szolnok, MOL Rt., é. n. [1994].

(Budapest, 1909 – Tel-Aviv 1972)

Tanulmányait 1925-ben kezdte az Iparművészeti Főiskolán, 1928-ban a Képzőművészeti Főiskolára került. 1934-től tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, 1943-tól a KUT-nak, 1946-1948 között az Európai Iskolának. 1947-ben Párizsban járt, szerepelt a szürrealista világkiállításon. Ez évtől a szentendrei művésztelepen alkotott, 1950-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1956 után Franciaországba ment, majd Argentínában élt, végül Izraelben telepedett le.

Bán Béla emlékkiállítás, kiállítási kat., szerk. VÁRKONYI György, Szombathely, Forradalmi Múzeum, 1979.

PATAKI Gábor, GYÖRGY Péter: Dokumentumok Bán Béla hagyatékából, Ars Hungarica, 1984/2, 283-293.

Bán Béla (1909-1972), kiállítási kat. (kiállítás: Pécs, Janus Pannonius Múzeum;

Budapest, Budapest Kiállítóterem; Szombathely, Szombathelyi Képtár, 1988-1989), szerk. VÁRKONYI György, Pécs, JPM, 1988.

(Budapest,1922 – 2010)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán elkezdett tanulmányait családi okokból megszakította. Több szabadiskolában képezte magát. Mesterei: Börzsönyi Kollarits Ferenc, Novotny Emil. Az 1950-es években alapító tagja a Fiatal Művészek Alkotóközösségének. 1954-től vesz részt csoportos kiállításokon. Első egyéni kiállítását 1964-ben rendezte Szegeden. Kiállítása volt 1982-ben Stuttgartban, 1987-ben a Derkovits Teremben. Rajzalbuma 1984-ben, Fogadj be, régi környék! címmel jelent meg.

Már 20 esztendős korában művésztelepeken dolgozott. A debreceni tanítóképző főiskolán rajz speciálkollégiumosként diplomázott, később Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanult. Jelentős mentora volt a Munkácsy Mihály-díjas szobrász, Rétfalvi Sándor. Számtalan országos és nemzetközi díjat nyert tanítványaival Japánban, Kínában, Dél-Amerikában. 2008-ban nagyméretű olajképeiből kiállítása volt a Bank Centerben, szülővárosában Debrecenben, az Aranybika Szállóban is megmutatkozhatott műveivel a virágkarnevál idején. Egy magazinban így vallott magáról:„Nagyon erős kolorista vagyok. Mindig erős és élénk színeket használok, azt szeretném, hogy aki egy képemre ránéz, azt ez gyönyörködtesse, és örömet szerezzen neki. Emellett nagyon szeretem a női formákat rajzolni, finomságukkal, kecsességükkel mindig magukkal ragadnak.”