durkokaroly

Festő. Festő. Kolozsvárott érettségizett, majd Barcsay Jenővel és Miháltz Pállal jött el Erdélyből. 1918-28 között látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol előbb Balló Ede, majd nyolc évig Vaszary János volt a mestere. A Szinyei Társaság több ízben részesítette
ösztöndíjban és kitüntetésben. 1928-tól – élete végéig – Miskolcon élt és dolgozott. Tájképeivel, csendéleteivel egyéni tárlatokon szerepelt a Fényes Adolf Teremben és Miskolcon, kollektív tárlatokon az előbbieken kívül az Ernst Múzeumban és a Műcsarnokban. Színelmélettel foglalkozó tanulmányt jelentetett meg. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában és a miskolci Herman Ottó Múzeumban.

(1946 – 2015)

1946-ban született Dombegyházán. Művészi pályája indulását a szentendrei művésztelep határozta meg. A városi zajt, lüktetést nem tudta, nem is akarta megszokni. Az alföldi környezet termékenyítően hatott művészetére. A táj- és tanyavilág ábrázolásán kívül több kiállításának képein is foglalkoztatta a festészet és a zene kapcsolata is. Alkotásait a realista szemlélet, a valóság őszinte,mégis ihletett ábrázolása jellemzi. Tájképein a megbontatlan harmóniájú természetet örökíti meg. Magyar, európai és amerikai magángyűjtemények, galériák őrzik festményeit.

(Szabadka, 1899 – Budapest, 1979)

Festő. 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult Rudnay Gyula tanítványaként, majd két évig a firenzei Academia di Belle Artira járt. Ezután egy évtizeden át Olaszországban élt és alkotott, s számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palesztrinában. Alkotásait a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a szabadkai Városi Múzeum őrzi.

(Debrecen, 1896 – ?)

Festő, grafikus. Tanulmányait Budapesten, Kecskeméten és Rómában végezte. Itáliában a középkori miniatúrák érdekelték leginkább. Fő működési területe az egyházzal kapcsolatos grafikai művek, emléklapok, díszoklevelek, illusztrációk. 1923-tól vett részt kiállításokon Budapesten, akvarelljeit és temperáit mutatta be.

1967-1972: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Somogyi József. 1976-1979: Derkovits-ösztöndíj; a Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1980: Művelődésügyi Minisztérium nívódíja; Tavaszi Tárlat, Salgótarján; 1994: Munkácsy-díj. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. Munkásságában mind a kisplasztika, mind az érem, mind a monumentális szobrászat fontos helyet foglal el. Hasábszerű, geometrikus testekkel összekomponált portréi az egyiptomi szobrászat merevségét idézik. Kisplasztikáinak anyaga kő, bronz, márvány, terrakotta és gipsz. Figuráit is, együtteseit is ironikus szemlélet jellemzi. Az utóbbi időben színes, összefüggő szoboregyütteseket készít.

Forrás: http://www.artportal.hu (Török Ágnes)

(Siklós, 1898 – Budapest, 1990)

Festő, grafikus. 1920-ban Bécsben, 1921-ben Milánóban kezdte művészeti tanulmányait. 1922-27 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor voltak a mesterei. 1928-ban Ferenc József koronázási jubileumi ösztöndíját nyerte el, 1929-30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjában részesült. Balló Ede-díjat és Zichy Mihály grafikai-díjat kapott, Budapest külön rézkarc, fametszet és vízfestmény díjával tüntette ki. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, valamint a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1922-től kiállító művész, az országos kiállítások állandó szereplője volt. Olaszországban, Franciaországban járt tanulmányúton. Még a főiskola előtt, a pécsi művésztelepen ismerkedett meg Rudnayval. Itt sajátította el a rézmetszés technikáját. Elsősorban grafikái jelentősek. A 20-as évek második felétől női portrékat, vallásos és történelmi tárgyú képeket, zsánereket, tájképeket is festett. Egy olajképét a római Galleria Moderna vásárolta meg, Rómában és Velencében három rézkarca az olasz király tulajdonába került. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a bajai Nagy István Képtár.

Festő, szobrász. Kezdetben hobbiként festett, csupán később vált életcéljává. Mitológiai és irodalmi alakokat választott témáiul. Műveit egyéni tárlatokon mutatta be (Vasarely Múzeum, Svédország, stb.).

(Orosháza, 1897 – Budapest, 1984)

Festő, grafikus. 1918 és 1919 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István osztályában tanult, majd Nagybányán Thorma János, Kecskeméten pedig Iványi Grünwald Béla oktatta. 1920-1923 között Nemes Marcell ösztöndíjával a müncheni akadémián tanult. Bécsben, majd Budapesten telepedett le, ahol 1924-től tartott fenn műtermet. A nyarakat általában Nagybányán töltötte. 1941-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. 1979-ben szülővárosában önálló képtára nyílt

(Budapest, 1874 – 1938)

Festő. 1894-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. Tanulmányutat tett Párizsban. Eleinte tájképeket, később városrészleteket ábrázoló műveket festett. 1903-tól vett részt a Műcsarnok kiállításain. 1937-ben Debrecenben volt gyűjteményes kiállítása. Egy műve a Nemzeti Galériában található.

(Orosháza, 1879 – Albegna, 1953)

Festő. Turay Ida és Tabódy Klára színésznők édesapja volt. A Turmayer család Rákospalotán élt, házukat 1906-1907-ben vásárolta meg hozománynak a művész feleségének a Dél-Bánságból származó Szabadkai Lillának a családja Perlmutter Izsák festőművésztől.Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta, 1925-től két évig Révész Imrénél dolgozott Kecskeméten. Gimnáziumban tanított, de 1911-től rendszeresen részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Az I. Világháborúban olasz hadifogságban volt.1929-től több gyűjteményes kiállítása volt Budapesten és vidéken. 1928-tól 1931-ig minden évben több hónapig festett Gyulán, részt vett a helyi művésztelep munkájában. A Tabán festői szépsége és az olaszországi kisvárosok is gyakori témái voltak képeinek. Az 1940-es évek végén kisebbik lányához, Tabódy Klárához Olaszországba költözött, ahol főleg tájképeket és csendéleteket festett.