durkokaroly

(Gölnicbánya, 1875 – ?, 1933)

Festő, művészeti tanulmányait Budapesten és Velencében végezte. Pályája kezdetén sokáig az Adria partján működött, több évet töltött az Egyesült Államokban is. Végül Budapesten telepedett le.

(Budapest, 1932 – 2005)

Festő, grafikus. Alkalmazott grafika szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1951-1957 között. Mesterei: Pap Gyula, Konecsni György, Ék Sándor, Kádár György, Raszler Károly. Erdélyben, a Felvidéken, Ausztriában, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban és több skandináv országban járt tanulmányúton. A zsennyei művésztelepen többször dolgozott. Hazai egyéni és csoportos kiállításokon rendszeresen bemutatta munkáit. Külföldön is bemutatkozott. 1966-ban Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban volt önálló kiállítása. Olajképek mellett a 60-as évektől kerámiákat, varrott textilképeket is készített. Díjak: Tornyai-díj, az egri Akvarell Biennálé díja. Munkái közgyűjteményben a többi közt Magyar Nemzeti Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban találhatók meg.

(Budapest, 1900 – 1987)

Festő. Udvary Géza festőművész fia. A budapesti Iparművészeti és Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mesterei Udvary Géza, Helbing Ferenc, Újváry Ignác, Balló Ede, Olgyai Viktor voltak. Kiállításokon 1918-tól szerepelt. 1924-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban mutatkozott be műveivel. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a székesfehérvári István Király Múzeumban és a keszthelyi Balatoni Múzeumban találhatók.

(Budapest, 1934 – 2008)

Grafikus. Jaschik Álmos magániskolájában kezdte képzőművészeti tanulmányait (1947-1950). A budapesti Képzőművészeti Gimnázium növendéke volt 1950-1952 között. Mestere: Kántor Andor. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait 1952-1954 és 1956-1959 között. Mesterei: Koffán Károly, Bán, Béla, Hincz Gyula, Ék Sándor. 1954-ben eltávolították a főiskoláról. 1954-1956 között az Orion gyárban dolgozott. 1956-ban visszakerült a főiskolára. Az avantgárd művészek köréhez kapcsolódott. Grafikák, rézkarcok mellett a 70-es évektől sírkőfotókat is készít. Hazai egyéni és csoportos tárlatokon mutatta be munkáit. 1968-ban az IPARTERV II., 1973-ban a balatonboglári Kápolnatárlat kiállítója. 1999-ben a Műcsarnok csoportos tárlatán vett részt. Külföldön a többi közt Bécsben, Kölnben és Essenben mutatta be munkáit. Több nemzetközi grafikai díjat nyert, például Bécsben (1966), Vignolában (1968) és Essenben (1968).

(Szenice,1883 – ?)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladár volt a mestere. 1910-től állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1918-ban Győrben, 1921-ben a Nemzeti Szalonban kollektív kiállítást rendezett műveiből.

Festő. A budapesti Iparművészeti Főiskola textil szakán végezte tanulmányait. Mestere: Rákosy Zoltán, Szilvitzky Margit, Eigel István. Tanulmányúton járt az USA-ban, több nyugat-európai országban. Finnországban ösztöndíjas volt. A fővárosban és Kecskeméten dolgozik,
miután bekapcsolódott a kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep munkájába.Több kiállításon mutatta be munkáit. Egyéni: Ferencvárosi Pincetárlat, Vigadó Galéria, Csók Galéria, Hamburg, Buffalo, csoportos: Olaszország, Toronto, Hamburg. Díjak: Stúdió-díj, a Nemzeközi Zománcművészeti Szimpózium MAOE nagydíja (Kecskemét). Munkáit
őrzi egy kecskeméti és egy győri múzeum.

(Nagyszeben, 1906 – Budapest, 1990)

Szobrász, festő, grafikus. A gimnáziumi évek alatt kezdett autodidakta módon művészettel foglalkozni. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Firenzében ment, ahol rajzokat készített. Rövid időre hazatért, egy ideig anatómiát tanult a főiskolán, majd újra Olaszországba és Franciaországba ment. Ebben az időben több száz rajzot készített. Első kiállítása 1931-ben a Frankel Szalonban volt, majd a Nemzeti Szalonban volt tárlata. 1941-ben a Tamás Galériában már szobrait állította ki. Tagja volt a KUT-nak (Képzőművészek Új társasága). 1933-tól Győrben élt, majd 1945-ben a fővárosba költözött. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte, az ottani környezet komoly hatással volt művészetére. 1946-tól 1960-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Az 1960-as években számos rangos irodalmi műhöz készített illusztrációkat, melyekből nyolcvanadik születésnapja alkalmából kiállítást is rendeztek. 1964-ben a Dürer Teremben mutatták be grafikáit, részt vett 1966-ban a Velencei Biennálén, és 1976-ban életmű kiállítása volt a Nemzeti Galériában. Munkásságáért Munkácsy-díjat, Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést kapott.

(Lucfalva, 1934 – Salgótarján, 2012)

Művészi munkássága és személyes attitűdje kettős identitásából, szlovák és magyar hagyományokból, gyökerekből táplálkozik. A Képzőművészeti Főiskolát végezte el, mestere többek között Barcsay Jenő, Basilides Sándor, Jakuba János. Művészi fejlődésére nagy hatással volt Kondor Béla és Szalay Lajos. Tanulmányai után visszatért szülőföldjére, Salgótarjánba. Mustó János kozmikus gondolkodó volt, aki olyan filozófiai eszmerendszerben alkotott, mely a világmindenség megértését, megértetését tűzte ki célul. Festményei az emberi lét állomásait kísérik végig a születéstől a halálig. 1955-től kiállító művész. Linómetszetek mellett ragyogó színvilágú, monumentális tablókon örökítette meg a fiatal megyeszékhely fejlődését. Munkásságának másik vonulatát intellektuális, gondolatgazdag, a népek, nemzetiségek együtt élését megjelenítő alkotásai, sorozatai adják. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyarországi Szlovák Írók és Művészek Egyesülete tagjaként meghatározó szerepet játszott a város szellemi életében. 2010-ben Nógrád Megyei Prima Díjat nyert el.

(Budapest, 1932 – 2005)

Festő, grafikus. Alkalmazott grafika szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1951-1957 között. Mesterei: Pap Gyula, Konecsni György, Ék Sándor, Kádár György, Raszler Károly. Erdélyben, a Felvidéken, Ausztriában, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban és több skandináv országban járt tanulmányúton. A zsennyei művésztelepen többször dolgozott. Hazai egyéni és csoportos kiállításokon rendszeresen bemutatta munkáit. Külföldön is bemutatkozott. 1966-ban Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban volt önálló kiállítása. Olajképek mellett a 60-as évektől kerámiákat, varrott textilképeket is készített. Díjak: Tornyai-díj, az egri Akvarell Biennálé díja. Munkái közgyűjteményben a többi közt Magyar Nemzeti Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban találhatók meg.

(Vajdácska, 1922 – 2013)

Festő. 1949-től a magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Bernáth Aurél irányításával. 1972-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. Itáliában és Lengyelországban járt tanulmányúton. 1955 óta kiállító művész. 1962-ben az Ernst Múzeumban
szerepelt egy csoportos tárlaton. A Magyar Nemzeti Galéria, a hódmezővásárhelyi, a gyöngyösi, a miskolci, a szolnoki és a nagykanizsai múzeumok őriznek műveiből.