durkokaroly

(Szatmárnémeti, 1907 – Debrecen, 1986)

gyermekkorát Szegeden töltötte, középiskolás évei alatt Nyilasy Sándor tanította festeni. 1924-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Glatz Oszkár osztályába iratkozott be. Tanulmányai végeztével a debreceni Református Kollégium rajztanáraként helyezkedett el. Tagja volt az UMEnak, képei rendszeresen megjelentek a Műcsarnok, a Tamás Galéria és az Ernst Múzeum tárlatain. 1934-ben tanulmányúton járt Párizsban. 1937-től 1942-ig nyaranta Felsőbányán dolgozott. A háborút követő években restaurálással és másolatok készítésével foglalkozott. Irodalom: Félegyházi László (1907-1986) gyűjteményes kiállítása, kiállítási kat., Debrecen, Déri Múzeum, 1998.

(Marikó, 1868 – ? 1930-as évek)

festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Mestere: Balló Ede. Több évig Rómában, Párizsban, Münchenben működött. 1903-ban szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos tárlatán. Oltárképeket is festett, 1919-1925 között pedig hadikép-festőként dolgozott Győrött.

(Szabadka, 1912 – Szeged, 1980)

Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1935-ben végezte. Mesterei Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan voltak. Tanulmányúton járt Párizsban, Szicíliában. Római ösztöndíja volt, a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. A szegedi tanárképző főiskolán rajz- és művészettörténet tanszékének munkáját 1947-ben ő indította el, 1957-ig vezette a tanszéket. Az Európai és a Szentendrei Iskola tagja. 1931 óta kiállító művész. Egyéni tárlatokon Szegeden és az Ernst Múzeumban, 1959-ben szerepelt. Kollektív kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában, 1967-ben állított ki. Alkotásai a szegedi Móra Ferenc Múzeumban láthatók.

(Monor, 1928 – Szigliget, 2017)

A művészről: festő, grafikus, szobrász. Első mestere Martyn Ferenc volt, a Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Pór Bertalan, Hincz Gyula és Szőnyi István irányításával tanult. 1957-től Szolnokon él. Első önálló tárlata 1963-ban volt a Fényes Adolf Teremben, de volt kiállítása Kecskeméten, Szolnokon, Berlinben, Párizsban, Németországban és Dél-Amerikában is. Készít szobrokat, kerámiákat, falikárpitokat és könyvillusztrációkat is.

(Vác, 1889 – Budapest, 1973)

Mint oly sokan, ő sem volt próféta saját hazájában. Már főiskolai tanulmányai kezdetén eltanácsolta a pályáról egyik professzora. Ugyanaz, aki évekkel később az Ernst Múzeum New York-i kiállításán hangosan méltatta képeit. Végh Gusztáv ekkorra elvégezte a müncheni Művészeti Akadémiát, s a Műcsarnokból 1924-ben kizsűrizett festményei sikert arattak Párizsban, a Salon d’Automne-ban. Első önálló Szajna-parti bemutatójáról a tekintélyes londoni művészeti folyóirat, a The Studio terjedelmes kritikát közölt: „Végh valóságos akrobatája a rajznak, aki – különösen a könyvillusztrálásban és – díszítésben a tökéletességig fejlődött. Művészete különös keveréke az archaikus és szépművészeti elemeknek. Színes litográfiáit pedig a japán művészet és a párizsi modernizmus inspirálta. Végh Gusztáv szorgalmas művész, s ahhoz a zenészhez hasonlítható, aki nappal orgonán játszik, éjjel pedig könnyed, vidám chansonokat komponál.”

Nem az éhező művészek sorstársa volt. Tekintélyes apai vagyonából megengedhette magának, hogy ne szoruljon képei eladására. De pénzéből és szívéből sok-sok nyomorgó barátja, köztük Tihanyi Lajos támogatására is futotta. Embersége életeket mentett a második világháborúban. Rózsadombi villájuk pincéje tele volt üldözöttekkel. Később nem sokat beszélt ezekről a dolgokról, mindez természetes volt neki. Éppúgy, mint a kisemberek szeretete, akiket sorra megörökített a Tabánban éppúgy, mint a párizsi utcákon.
Képeiről megértő szeretet sugárzik. Így láttatja elegáns nőként a híres féllábú kokottot, akit más, a kificamodott mohóság célpontjaként talán visszataszítónak ábrázolt volna. Távol állt ez tőle, hisz ekkortájt Krúdy és Passuth barátságát bírta, akik az igényes illusztrátort és könyvtervezőt is tisztelték benne. Eközben több mint hatszáz jelentkező közül ő nyerte meg a Goethe-centenáriumra kiírt nemzetközi pályázatot. Ugyancsak első díjazottja a Szent Ferenc-év alkalmából a Fioretti -könyv tervezésére és rajzi megjelenítésére a Vatikán által meghirdetett művészversenynek. Ennek kapcsán az első osztályú pápai lovagrenddel és a Vatikáni Arany Érdemrenddel tüntették ki (ez utóbbit az elmúlt kétszáz évben ötven magyar művész kapta, legutóbb Patay László festőművész).
Sokoldalúságát különösen a két világháború között az alkalmazott grafikában kamatoztatta Végh Gusztáv. Szinte az összes magyar cigaretta dobozrajzát és plakátját ő készítette, éppúgy, mint a Koestlin csomagolásait, a Zwack-palackok címkéit vagy az Esti Hírlap megszűntéig változatlan fejlécét. A Darling cigaretta kollekciójának terve az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Végh Gusztáv, aki az Atelier iskolában Orbán Gusztáv, Kozma Lajos, Lesznai Anna és Gádor István mellett grafikát tanított ingyen, fizetés nélkül, belekóstolt a nonfiguratív megfogalmazásba is. Kritikusai szerint az a művész, aki az elvont formákat is gyengédséggel tudja megtölteni. Gazdag életművét halála előtt szinte teljességében a Magyar Nemzeti Galériára örökítette.

Forrás: www.budapestaukcio.hu

(Budapest,1896 – 1944)

Az Iparművészeti Iskolában Simay Imre és Helbing Ferenc, a Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanította, később Kernstok Károly szabadiskoláját látogatta. Az első világháború után Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. 1919- ben megnyitotta festő- és iparművészeti iskoláját. Számos plakátot tervezett, reklámrajzokat és könyvillusztrációkat készített, kisplasztikával is foglalkozott.

(Visegrád, 1941)

Festő. Tanulmányait képzőművészeti körben és magántanulóként végezte. Mesterei Czóbel Béla, Vidovszky Béla, Bak Imre és Molnár Sándor voltak. 1975 óta állít ki rendszeresen. Művei az esztergomi Keresztény Múzeumban láthatók.

(Budapest, 1929 – Budapest, 1995)

A fővárosi Szépmíves Líceumban textil tanszakon érettségizett, utána önképzéssel folytatott festészeti tanulmányokat. Egyetemi oktatóként (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig élt aktív képzőművészeti életet. Évekig Újpesten az Ady Művelődési Otthon képzőművészeti körének titkára volt. 1991-ben felvették a Képzőművészeti Alap tagjainak sorába. Legtöbbször csoportos kiállításokon szerepelt, részt vett a Swierkiewicz Róbert által szervezett vizuális rendezvényeken, de a hatvanas-hetvenes évek fordulóján egyéni tárlatokon is bemutatkozott. (Fiatal Művészek Klubja,1968, Eötvös Klub 1971, Közgazdaságtudományi Egyetem Klubja 1972, ELTE 1973) Festményeinek önálló megnyilvánulásai túlnyomó részben az intercionális nonfiguratív irányzatokkal rokon. Dekoratív megjelenítésű művész, aki főleg organikus formákban szerkesztett motívumait választékos színárnyalatokkal alakítja jelképekben megvalósuló gondolati lírává. (Zsellér Jenő közlése)

(Debrecen, 1883 – Budapest, 1961)

festő. A fővárosi Mintarajziskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy
Károly korrigálta. 1903-04-ben Firenzében járt tanulmányúton.
1905-től állította ki budapesti tárlatokon a naturalista modorban festett figurális és tájképeit.1921-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Műcsarnokban, 1961-ben Kispesten nyílt emléktárlata. A Magyar Nemzeti Galéria őriz munkáiból.

(Pest, 1867 – Budapest, 1947)

Festő. Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte. Mesterei Székely Bertalan és Lotz Károly voltak. Bécsben, Münchenben Párizsban folytatta tanulmányait. Festőiskolát alapítottak Budapesten Bihari Sándorral, Karlovszky Bertalannal közösen. Fontos szerepe volt a Nemzeti Szalon létrehozásában. Balatont ábrázoló képei a legismertebbek. Gyűjteményes kiállítással mutatkozott be 1912-ben, 1921-ben és 1929-ben a Nemzeti Szalonban, ahol műtárosként működött.