durkokaroly

(Kecskemét, 1924 – 2013)

Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1952-ben. Mesterei Szőnyi István és Varga Nándor Lajos voltak. 1949-61 között szakrajzot tanított Budapesten és Kecskeméten. Tanulmányúton járt Olaszországban és Ausztriában. 1957 óta kiállító művész. Egyéni kiállításokon szerepelt. Művei láthatók a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban.

(Tyukod,1918 – Budapest, 1983)

Festő, grafikus. 1935-ben Krizsán János és Mikola András tanítványa volt a nagybányai szabadiskolában. 1936-41 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta képzését, mesterei: Réti István, Elekfy Jenő és Szőnyi István. 1940-től kiállító művész.1947-57 között vezette a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót. 1950-ben Munkácsy-díjjal,1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Itáliában, Dalmáciában és Görögországban járt tanulmányúton. Történelmi képei után inkább az akvarellnél és a rézkarcnál állapodottmeg. Portrék, tájképek, figurális kompozíciók kerültek ki kezei közül.

(Budapest, 1881 – Lausane, 1958)

festő és műgyűjtő, aki Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult. Megfordult Nagybányán is, és Párizsban a Julian Akadémián fejezte be tanulmányait. Ingres művészetének hatása fedezhető fel szoborszerű, zártó körvonalú akt-kompozícióin, ahol a plasztikus jellegű figurákat laza, impresszionisztikus környezetbe helyezte. Később a posztimpresszionizmus hatása érződik figurális képein, enteriőrjein és különleges szépségű, bársonyos felületű csendéletein. Biztos ízlése nemcsak festészetében vált a javára, hanem a műgyűjtésben is: rangos gyűjteményében a korabeli francia festészet nagyjai – Cézanne, Renoir és Manet – is megtalálhatók voltak.

(Vésztő, 1936 – Budapest, 2020)

festő. A budapesti Művészeti Gimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Pór Bertalan volt. Szovjetunióban, Párizsban, Itáliában, Bécsben járt tanulmányúton. Díjak: HM-díj (több ízben), a pécsi murális pályázat 1. díja, a Képzőművészeti Alap fődíja, Dunakanyar-díj (1979, 1980), a Tavaszi Fesztivál díja. Rendszeres látogatója a kecskeméti és a hódmezővásárhelyi művésztelepnek. Egyéni tárlatai:
Műcsarnok, Szentendre, Miskolc, Győr, London, Párizs. Kollektív tárlatok: Ernst Múzeum, Műcsarnok. Művei többek között megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban  és Washingtonban (The National Museum of Women).

(Kassa, 1912 – Budapest, 1992)

festő. A prágai Képzőművészeti Akadémián tanult. Pályáját Kassán kezdte, majd Budapestre került. 1932-50 között Párizsban élt, az ottani magyar művészkolónia aktív tagjaként működött. 1951-ben tért haza Magyarországra. Önálló (Műcsarnok, szombathelyi képtár, Párizs) és csoportos (Nemzeti Szalon, Párizs) kiállításokon mutatta be műveit. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Szombathelyi Képtár.

(Szombathely, 1942)

grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak a mesterei. 1969 óta szerepel a Stúdió tárlatain, országos grafikai rendezvényeken és külföldi kiállításokon. Meseillusztrációkat is készít. Tagja a Magyar Grafikusok Szövetségének. Munkáit őrzi a debreceni Déri Múzeum, a Képzőművészeti Főiskola grafikai gyűjteménye és a berlini Kupferstichkabinett.

(Budapest, 1893 – Santa Monica, Kalifornia, 1973)

festő, grafikus. Autodidakta. Művészeti képzettségét szabadiskolákban szerezte. Mesterei: Szablya-Frischauf Ferenc, Benkhard Ágost. 1928-tól kiállító művész. 1930-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban.

(Budapest, 1913 – 1998)

szobrász, grafikus és éremművész. Szabó Jenő műépítész és Török Lídia gyermekeként született. 1933 és 1934 között a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd 1934 és 1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Tanárai Kerényi Jenő, Bory Jenő és Tar István voltak, mestere pedig Medgyessy Ferenc, akinek a műtermében dolgozott. 1939-től a Százados úti művésztelep tagja. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. 1939. július 28-án Budapesten házasságot kötött Gábor Móric festőművész és Bessenyei Ilona lányával, Ilonával.[5] 1942-től a Képzőművészek Új Társasága tagja volt. Aktívan táncolt, külföldre járt az 1930-as évektől. A Muharay, majd 1948-tól a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. 1949 és 1952 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége főtitkára, majd elnökségi tagja volt. 1950 és 1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1954-ben alapítója a mártélyi főiskolai telepnek. 1954-től a Vásárhelyi Őszi Tárlatok szervezője volt [Almási Gy. Bélával]. 1982-ben és 1986-ban a nyíregyháza-sóstói, 1985-től a mezőtúri telep munkájában vett részt. Tagja volt a Gulácsy Társaságnak.

Iskolái:

Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1933–1934)

Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1934–1939)

Kitüntetései:

Munkácsy Mihály-díj (1949)

Munkácsy Mihály-díj (1954)

SZOT-díj (1964)

Magyarország Érdemes Művésze díj (1967)

Magyarország Kiváló Művésze díj (1970)

Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)

(forrás: Wikipédia)

(Clairto, USA 1913 – Pennsylvania)

Festő. 1921-ben visszatelepült Rozsnyóba. Művészeti tanulmányokkal itt kezdett el foglalkozni. Tichy Kálmán festőművésznél tanult. Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt 1936-1941 között. Mestere: Benkhardt Ágoston. Tanulmányutakat tett Brünnbe (1932-1934), Gablonzba (1934-1937), Jieinbe (1937-1938). Hazai tárlatok mellett külföldön egyebek mellett Genovában, Kijevben, Moszkvában szerepelt. 1990-ben a budapesti Műcsarnokban vett részt kollektív kiállításon. Közgyűjteményben Kijevben és Ungváron találhatók meg művei.

(Perbenyik, 1872 – Budapest, 1932)

festő. Képzőművészeti tanulmányait Budapesten, Münchenben és Párizsban végezte. Mesterei Bihari Sándor, Karlovszky Bertalan és Lotz Károly voltak. Az Iparművészeti Iskola tanára lett. Akadémikus stílusú portrékat és freskókat festett. 1932-ben emlékkiállításon mutatták be festményeit a Műcsarnokban. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és az Országházban.