durkokaroly

(Kiskunmajsa, 1908 – Budapest, 1970)

festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Számos díjjal jutalmazták: idegenforgalmi plakátjaival kétszer nyerte meg a Nemzetközi Idegenforgalmi Kongresszus arany vándorserlegét, 1934-ben Rómában, 1936-ban Luzernban. A Párizsi Világkiállításon (1927) Grand Prix-díjat kapott a nemzetközi Publicité Pavilonban kiállított plakátjaiért. 1939-ben három plakátjára Grand Prix-t kapott a milánói triennálén. Munkácsy-díjjal tüntették ki, elnyerte az Iparművészeti Társulat aranyérmét, a Köztársasági Érdemérem és a Munka Érdemérem Arany Fokozatának tulajdonosa, kétszeres Kossuth-díjas művész. 1946-55 között az Iparművészeti Főiskola, majd több éven át a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1951-től szerepelt országos kiállításokon. Számos műve került a Magyar Nemzeti Galériába.

(Nagykanizsa, 1952)

festő. Tanárképző Főiskolán, rajz-földrajz szakon végzett 1976-ban Pécsett, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát. Selyemképeket, akvarelleket fest, a színek harmóniája vonzza. Célja az érzelmek, hangulatok, emberi kapcsolatok képre megfogalmazása. A groteszk ábrázolás felé is vonzódik. Önálló és csoportos kiállításokon mutatja be műveit.

(Budapest, 1926 – Balassagyarmat, 1983)

festő, grafikus. Az Európai Iskola „fiataljai” közé tartozott, 1946-ban műveit az Európai Iskola kiállításán mutatták be. 1957-től 1963-ig Bázelben élt és dolgozott. Kiállított még Zürichben, Genfben, Freidorfban és Luzernben is. Művei megtalálhatók a bázeli Kunst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a székesfehérvári Deák-gyűjteményben és a Nógrád megyei Történeti Múzeumban. Ismert beceneve Firinc volt.

(Budapest, 1872 – Budapest, 1958)

Festő. Bécsben és Münchenben folytatott művészettörténeti stúdiumok után 1892-től Hollósy Simon magániskoláját látogatta, 1893-tól a Julian Akadémián képezte magát. 1895-ben rövid időre visszatért Münchenbe, 1896-tól már Nagybányán, az Izvorán festett. A MIÉNK törzstagja volt, s részt vett a Szinyei Társaság alapításában. 1914-1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított.
* BENEDEK Katalin, Emlékezés Glatz Oszkárra. Pályája és hagyatéka, Budapest, XII. kerületi Önkormányzat, é. n.

(Losonc,1914 – Budapest, 2002)

festő. A prágai Képzőművészeti Főiskola növendéke 1936-1938 között, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1939-
1940-ig és 1946-1949-ig. Mesterei: Aba Novák Vilmos, Kmetty János. Tanulmányúton járt Olaszországban, Svájcban, Bulgáriában,
Ausztriában, Németországban. 1983-ban elnyerte az 1. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé díját, 1984-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nívódíját, 1995-ben a szegedi Nyári Tárlat díját, 1996-ban a Székely Bertalan Emlékérmet. 1997-ben Magyar Köztársasági
Érdemérmet kapott, 1998-ban a VII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé fődíját. A Művészeti Kiskönyvtár sorozat megindítója és szerkesztője, a Tokaji Művésztelep megalapítója. 1959-1974 között a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékének tanára, majd tanszékvezetője. Bár művészi pályája későn indult, számtalan bemutatkozása volt országszerte
és külföldön. Ezekből egyéni kiállítása volt a Képcsarnok több galériájában, 1973-ban a Műcsarnokban, 1974-ben a Móra Ferenc Múzeum Képtárában Szegeden, 1984-ben a Vigadó Galériában, 1989-ben az esztergomi Keresztény Múzeumban, Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban, Szegeden rendezett országos biennálékon, tárlatokon, a
Műcsarnokban több alkalommal. Emellett Svájc, Németország, Párizs, Dánia, Hollandia, Róma, Prága, stb. kiállítóhelyein is szerepelt. Művei a többi közt megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, az esztergomi Keresztény Múzeumban, a Losonci Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.

(Abaújbakta, 1884 – Debrecen, 1962)

festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1909-ben. Mesterei: Olgyai Viktor, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar. 1953-ban Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát. 1909-től Debrecenben működött, hosszabb ideig rajzpedagógusként dolgozott. A debreceni Művészház egyik alapítója, tagja volt a helyi Műpártoló Egyesületnek. 1911-től több egyéni kiállítást rendezett Debrecenben, 1945-től pedig rendszeres résztvevője volt a helyi és a Műcsarnokban rendezett országos csoportos tárlatoknak. 1980-ban a Déri Múzeumban rendeztek emlékkiállítást műveiből, melyek megtalálhatók a debreceni Déri Múzeum és a Református Kollégium gyűjteményében.

(Kolozsvár, 1891 – Budapest, 1956)

grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Rézkarcaiért többször Állami Grafikai díjjal tüntették ki. Az 1930-as évektől a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékének vezetőjeként működött. Az ismert magyar festők műveiről készített rézkarcai széles körben ismertté tették.

(Pusztaegres, 1865 – Budapest, 1961)

festő. 1882-től a budapesti Mintarajziskolát látogatta, 1885-ben Münchenbe ment, majd a Julian Akadémián töltött két párizsi év (1887-1889) után itt is telepedett le. Már müncheni tanulóévei alatt barátságot kötött Hollósy Simonnal, s rövidesen a művésztelep megalakulása után ellátogatott Nagybányára. 1903-1910 között Párizsban dolgozott, 1912-ben részt vett a nagybányai művészek jubiláris kiállításán. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, a művészeti élet szervezésében több társaság elnökeként vett részt. Visszaemlékezéseit 1945-ben publikálta, emlékmúzeuma 1962-ben nyílt meg Cecén.

: Berta Hummel 1909-ben született egy bajor hatgyermekes család tagjaként. Művészi tehetsége kisgyermek korától megmutatkozott, édesapja (aki fiatalon maga is festőnek készült) az anyagi nehézségek ellenére támogatta taníttatását. 18 évesen vidékről Münchenbe került, ahol a bámulatos tehetségű végzős diákot szívesen marasztalták volna az Iparművészeti Főiskolán, de tanulmányai befejeztével belép a ferences rendbe. A siesseni kolostorba költözött, és 1931-ben, nővérré avatásakor vette fel a Maria Innocentia nevet. Rajzot tanított a zárda iskolájában, és ha egy kis szabad ideje volt, maga is rajzolt, festett, virágokat, gyerekeket, Madonnákat és szenteket. Bájos figurái nagyon tetszettek az apácáknak, egy ügyes kezű csoportjuk elhatározta, hogy a legsikerültebbeket reprodukálják, és levelezőlapokon terjesztik. Az új anzikszok óriási sikert arattak. Nagy sikere lett annak a Hummel nővér színes rajzait tartalmazó könyvnek is, amely Margarete Seemann verseinek kíséretében jelent meg 1934-ben.
Ezt a kötetet látta meg az oeslaui W. Goebel Porcelángyár (Rödental) porcelángyár egyik dolgozója, és innen indult a Hummel porcelánfigurák története. A megállapodás 1935. január 9-én jött létre, Franz Goebel úr, a porcelángyár tulajdonosa és a rend között a nővér rajzai alapján készülő szobrocskák kizárólagos gyártásáról és forgalmazásáról. A gyermeki ártatlanságot megtestesítő bájos figurák még ugyanabban az évben elsöprő sikert arattak a tavaszi lipcsei vásáron, majd a háború befejezése után folytatták világhódító útjukat. (www.antikva.hu)

(Budapest, 1890 – Háros-sziget, 1944)

Az Iparművészeti Iskolában Simay Imre és Helbing Ferenc, a Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanította, később Kernstok Károly szabadiskoláját látogatta. Az első világháború után Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. 1919- ben megnyitotta festő- és iparművészeti iskoláját. Számos plakátot tervezett, reklámrajzokat és könyvillusztrációkat készített, kisplasztikával is foglalkozott.

Életéről: eredeti neve Engel Lajos, később használt neve csabai Ékes Lajos, majd Csabai Ékes Lajos. Zsidó családban született, Engel Dávid és Kohn Adél fiaként, apjának címfestőműhelye volt. Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál tanult. Grafikusnak indult, meseillusztrációkat, címlap- és plakátterveket készített.

Az első világháborúban tűzharcos volt. 1915-ben az olasz és az orosz hadszíntéren frontszolgálatot teljesített, megsebesült, tartalékos hadnagyként kitüntetéssel szerelt le. Kernstok Károly szabadiskolájában is képezte magát, 1919-ben pedig maga is képző- és iparművészeti iskolát nyitott. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban (1922) és Németországban (1924).

A világháború után festészettel kezdett foglalkozni, a Műcsarnok 1920–1921. évi kiállításán mutatkozott be először. Hamarosan visszatért a grafikához. Bemutatta munkáit a svájci magyar grafikai kiállításon (1924), a lipcsei (1927), a kölni (1928) és a párizsi (1931) könyvkiállításon, a barcelonai világkiállításon (1929). Grafikái számos külföldi folyóiratban, még japán lapokban is megjelentek. 1927-ben a Nemzeti Szalonban állította ki grafikáit, a Magyar Grafika című lap különszámot szentelt munkáinak.

1922. július 17-én Budapesten házasságot kötött a nála hét évvel fiatalabb Tolnai Edittel, Tolnai Béla és Krausz Aranka lányával,[majd 1929-ben elváltak. 1932. november 9-én Budapesten feleségül vette Kászony Aliz Gabriella Erzsébet Máriát, Kászony Imre és Kulka Matild lányát.

Tagja volt a Paál László Társaságnak és a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának.

A második világháború idején több alkalommal behívták munkaszolgálatra. 1944 nyarán a Háros-szigeti vasútállomáson látták utoljára.

Emlékkiállítása 1947-ben volt a Művész Galériában.

(Wikipédia)