(Váchartyán, 1921 – 2013)
festő, grafikus, szobrász. A Képzőművészeti Főiskolára nyert felvételt, Hincz Gyula osztályába, de politikai okokból hamar kizárták. Mestere még Barcsay Jenő. 1966-tól szerepelt kiállításokon. Díjak: a 2. Pest megyei Tárlat emlékérme, a Dózsa-pályázat 3. díja, a Neufeld Anna Alapítvány díja.
(Pozsony, 1907 – Székesfehérvár, 1990)
festő, keramikus. Fiatalkorában Bécsben dolgozott mint árnyékkép rajzoló, 1923-ban Finnországban, 1928-1939-ig Párizsban élt. A francia fővárosban karikatúrákat rajzolt, hogy tanulhasson, majd hazajött és 1940-1945-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei Szőnyi István és Varga Nándor Lajos voltak. 1946-tól Rómában volt ösztöndíjas, 1949-től Svédországban, 1950-től Franciaországban élt, csak élete végén tért vissza Magyarországra. Számos kiállítása volt itthon, Svédországban, Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban. Természetelvű műveit először relief hatású munkák váltották fel, majd egy elvontabb formanyelv lett a meghatározó. Munkái a Magyar Nemzeti Galériában és az Egyesült Államokban találhatóak.
(Budapest, 1934 – 2022)
festő, szobrász. 1960-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Bernáth Aurél és Kmetty János volt. Egyéni kiállításai voltak a fővárosban (Műcsarnok) és vidéken, valamint kollektív tárlatok (Műcsarnok, Pécs, Prága, Párizs, Moszkva). Munkáira a részletgazdagság, a lendületes formák és az erős színek jellemzőek. Több monumentális művet készített, melyek itthon és külföldön (New York, Mexikóváros) láthatóak. Munkásságát Munkácsy-díjjal és Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták. Képei a Nemzeti Galériában és Debrecenben találhatóak.
(Ricse, 1936)
festő, grafikus. 1959-ben végzett Egerben a Tanárképző Főiskolán, mestere Jakuba János volt. Ezután hat évig dolgozott a miskolci művésztelepen. 1965-től Tatabányán él. 1963-tól vesz részt kiállításokon a fővárosban, vidéken és külföldön is.
(Győr, 1877 – Budapest, 1959)
a Mintarajziskolában folytatott művészeti tanulmányokat, később Angliában és Párizsban járt. 1903-1905 között az Iparrajziskolában tanított. A gödöllőiek tevékenységével Körösfői munkáit látva ismerkedett meg, s korai korszakára nagy hatással volt a műhelyhez fűződő szoros kapcsolata. Ekkor ébredt föl népművészeti érdeklődése; székely motívumokat gyűjtött, melyek rajzokként és tanulmányokban, elemzésekben is napvilágot láttak. Több művészeti ágban alkotott: falfestmények, üvegablakok, illusztrációk éppúgy köthetők nevéhez, mint sikeres enteriőr- és textiltervek, melyek egy részét a gödöllői szövőműhely kivitelezte.
(Békéscsaba, 1948 – 2006)
Festő, grafikus. 1967-68-ban a mártélyi művésztelepen Fodor József és Hézső Ferenc irányítása mellett képezte magát, majd Budapesten, a Gutenberg és a Vasas szakkörben Xantus Gyula korrigálta. Hollandiában, Finnországban járt tanulmányúton. Díjak: az Országos Alkotó Ifjúság pályázat 3. díja, Az év legjobb plakátja díj (Magyar Nemzeti Galéria), a 8. Országos Tervezőgrafikai Biennálé díja, a Kisgrafika című kiállítás díja. Műveit a megyei, valamint a szentendrei tárlatokon kívül több külföldi kiállításon is bemutatta. Művei helyet kaptak a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
(Budapest, 1957)
rajzolni és festeni 1976 és ’83 között Balogh Gyulánál tanult. 1984 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1978 óta nyaranta a Gyulai Nyári Művésztelepen dolgozott, amelynek 1996-tól művészeti vezetője is volt. 2001-ben Berkenyére költözött, korábban tizenöt évig Szegeden lakott. Rendszeresen szerepelt országos kiállításokon, a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat, Szegedi Nyári Tárlat, Hatvani Galéria és a Gyulai Nyári Művésztelep tárlatain.
Szerteágazó munkám során – olajképek festésétôl az orvosi illusztrációk készítésén keresztül a templomi falképek tervezéséig és kivitelezéséig – sok tapasztalatra tett szert.
(Újpest, 1894 – Zebegény, 1960)
1911-től a Képzőművészeti Főiskola szabadiskoláját látogatta, 1913-1914 között a rajztanárképzőbe járt. 1914-ben a nagybányai szabadiskolában Ferenczy tanítványa lett és az ő osztályába került 1917-ben a főiskolán is. 1920-ban a Tanácsköztársaság eseményeiben való részvételéért és a főiskolai reformokat sürgető diákcsoporthoz tartozása miatt kizárták az intézményből. 1924-ben Zebegénybe költözött, szerepelt a frissen alakult KUT első kiállításán és a Belvárosi Szabadiskola tanáraként dolgozott. 1928-ban megkapta az állam akkor alapított római ösztöndíját, 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A harmincas években a Gresham-kör tagjaként vett részt a művészeti életben. Több monumentális megbízást kapott, a rajz- és festőtechnikákról tanulmánya jelent meg. Emlékmúzeuma 1967-ben nyílt meg Zebegényben.
(Várpalota, 1931)
Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1949-1954-ig Hincz Gyulánál és Bencze Lászlónál. Külföldön is végzett tanulmányokat, a többi közt Prágában, Rómában, Franciaországban és Görögországban. Csoportos kiállítások után (Ernst Múzeum, Műcsarnok), önálló tárlata is volt a fővárosban (Fényes Adolf Terem) és vidéken is. 1961-ben a BME Építészmérnöki Karán lett rajztanár, ahol 1991-ig tanított. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.
(Szeged, 1935 – Budapest, 2004)
Festő. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult Ridovics László, Csebi Pogány István és Ujvári Lajos növendékeként. Ezt követően szabadiskolákban képezte magát tovább. Fischer Ernő volt egyik mestere. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1957-1962 között. Grafikusként az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott 1963-78 között, majd a Fővárosi Moziüzemi Vállalatnál volt osztályvezető (1978-1982). Több európai országban járt tanulmányúton, de eljutott Ázsiába és Afrikába is. Főként akvarellfestőként ismert. Hazai egyéni kiállításokon, így Nagyadáton (1981), Nyíregyházán (1982, 1986), Dunaújvárosban (1983), Nagykanizsán (1984), Gyöngyösön (1985) és Budapesten (1987) mutatta be munkáit.
