(Budapest,1896 – 1944)
Az Iparművészeti Iskolában Simay Imre és Helbing Ferenc, a Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanította, később Kernstok Károly szabadiskoláját látogatta. Az első világháború után Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. 1919- ben megnyitotta festő- és iparművészeti iskoláját. Számos plakátot tervezett, reklámrajzokat és könyvillusztrációkat készített, kisplasztikával is foglalkozott.
(Visegrád, 1941)
Festő. Tanulmányait képzőművészeti körben és magántanulóként végezte. Mesterei Czóbel Béla, Vidovszky Béla, Bak Imre és Molnár Sándor voltak. 1975 óta állít ki rendszeresen. Művei az esztergomi Keresztény Múzeumban láthatók.
(Budapest, 1929 – Budapest, 1995)
A fővárosi Szépmíves Líceumban textil tanszakon érettségizett, utána önképzéssel folytatott festészeti tanulmányokat. Egyetemi oktatóként (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig élt aktív képzőművészeti életet. Évekig Újpesten az Ady Művelődési Otthon képzőművészeti körének titkára volt. 1991-ben felvették a Képzőművészeti Alap tagjainak sorába. Legtöbbször csoportos kiállításokon szerepelt, részt vett a Swierkiewicz Róbert által szervezett vizuális rendezvényeken, de a hatvanas-hetvenes évek fordulóján egyéni tárlatokon is bemutatkozott. (Fiatal Művészek Klubja,1968, Eötvös Klub 1971, Közgazdaságtudományi Egyetem Klubja 1972, ELTE 1973) Festményeinek önálló megnyilvánulásai túlnyomó részben az intercionális nonfiguratív irányzatokkal rokon. Dekoratív megjelenítésű művész, aki főleg organikus formákban szerkesztett motívumait választékos színárnyalatokkal alakítja jelképekben megvalósuló gondolati lírává. (Zsellér Jenő közlése)
(Kecskemét, 1924 – 2013)
Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1952-ben. Mesterei Szőnyi István és Varga Nándor Lajos voltak. 1949-61 között szakrajzot tanított Budapesten és Kecskeméten. Tanulmányúton járt Olaszországban és Ausztriában. 1957 óta kiállító művész. Egyéni kiállításokon szerepelt. Művei láthatók a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban.
(Tyukod,1918 – Budapest, 1983)
Festő, grafikus. 1935-ben Krizsán János és Mikola András tanítványa volt a nagybányai szabadiskolában. 1936-41 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta képzését, mesterei: Réti István, Elekfy Jenő és Szőnyi István. 1940-től kiállító művész.1947-57 között vezette a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót. 1950-ben Munkácsy-díjjal,1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Itáliában, Dalmáciában és Görögországban járt tanulmányúton. Történelmi képei után inkább az akvarellnél és a rézkarcnál állapodottmeg. Portrék, tájképek, figurális kompozíciók kerültek ki kezei közül.
(Budapest, 1881 – Lausane, 1958)
festő és műgyűjtő, aki Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult. Megfordult Nagybányán is, és Párizsban a Julian Akadémián fejezte be tanulmányait. Ingres művészetének hatása fedezhető fel szoborszerű, zártó körvonalú akt-kompozícióin, ahol a plasztikus jellegű figurákat laza, impresszionisztikus környezetbe helyezte. Később a posztimpresszionizmus hatása érződik figurális képein, enteriőrjein és különleges szépségű, bársonyos felületű csendéletein. Biztos ízlése nemcsak festészetében vált a javára, hanem a műgyűjtésben is: rangos gyűjteményében a korabeli francia festészet nagyjai – Cézanne, Renoir és Manet – is megtalálhatók voltak.
(Vésztő, 1936 – Budapest, 2020)
festő. A budapesti Művészeti Gimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Pór Bertalan volt. Szovjetunióban, Párizsban, Itáliában, Bécsben járt tanulmányúton. Díjak: HM-díj (több ízben), a pécsi murális pályázat 1. díja, a Képzőművészeti Alap fődíja, Dunakanyar-díj (1979, 1980), a Tavaszi Fesztivál díja. Rendszeres látogatója a kecskeméti és a hódmezővásárhelyi művésztelepnek. Egyéni tárlatai:
Műcsarnok, Szentendre, Miskolc, Győr, London, Párizs. Kollektív tárlatok: Ernst Múzeum, Műcsarnok. Művei többek között megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban és Washingtonban (The National Museum of Women).
(Kassa, 1912 – Budapest, 1992)
festő. A prágai Képzőművészeti Akadémián tanult. Pályáját Kassán kezdte, majd Budapestre került. 1932-50 között Párizsban élt, az ottani magyar művészkolónia aktív tagjaként működött. 1951-ben tért haza Magyarországra. Önálló (Műcsarnok, szombathelyi képtár, Párizs) és csoportos (Nemzeti Szalon, Párizs) kiállításokon mutatta be műveit. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Szombathelyi Képtár.
(Szombathely, 1942)
grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak a mesterei. 1969 óta szerepel a Stúdió tárlatain, országos grafikai rendezvényeken és külföldi kiállításokon. Meseillusztrációkat is készít. Tagja a Magyar Grafikusok Szövetségének. Munkáit őrzi a debreceni Déri Múzeum, a Képzőművészeti Főiskola grafikai gyűjteménye és a berlini Kupferstichkabinett.
(Budapest, 1913 – 1998)
szobrász, grafikus és éremművész. Szabó Jenő műépítész és Török Lídia gyermekeként született. 1933 és 1934 között a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd 1934 és 1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Tanárai Kerényi Jenő, Bory Jenő és Tar István voltak, mestere pedig Medgyessy Ferenc, akinek a műtermében dolgozott. 1939-től a Százados úti művésztelep tagja. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. 1939. július 28-án Budapesten házasságot kötött Gábor Móric festőművész és Bessenyei Ilona lányával, Ilonával.[5] 1942-től a Képzőművészek Új Társasága tagja volt. Aktívan táncolt, külföldre járt az 1930-as évektől. A Muharay, majd 1948-tól a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. 1949 és 1952 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége főtitkára, majd elnökségi tagja volt. 1950 és 1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1954-ben alapítója a mártélyi főiskolai telepnek. 1954-től a Vásárhelyi Őszi Tárlatok szervezője volt [Almási Gy. Bélával]. 1982-ben és 1986-ban a nyíregyháza-sóstói, 1985-től a mezőtúri telep munkájában vett részt. Tagja volt a Gulácsy Társaságnak.
Iskolái:
Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1933–1934)
Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1934–1939)
Kitüntetései:
Munkácsy Mihály-díj (1949)
Munkácsy Mihály-díj (1954)
SZOT-díj (1964)
Magyarország Érdemes Művésze díj (1967)
Magyarország Kiváló Művésze díj (1970)
Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)
(forrás: Wikipédia)
