durkokaroly

(Gyula, 1883 – ?)

Festő. Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Orosz hadifogságba esett az I. világháborúban. Díszleteket, orosz szentképeket, naturalista tájképeket festett.

(Debrecen, 1883 – Budapest, 1961)

Festő. A fővárosi Mintarajziskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly korrigálta. 1903-04-ben Firenzében járt tanulmányúton.
1905-től állította ki budapesti tárlatokon a naturalista modorban festett figurális és tájképeit.1921-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Műcsarnokban, 1961-ben Kispesten nyílt emléktárlata. A Magyar Nemzeti Galéria őriz munkáiból.

(Budapest, 1882 – 1967)

Festő. A budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait, majd a Benczúr-féle mesteriskolában folytatta. Főként portrékat és tájképeket festett, melyekből hármat a főváros vásárolt meg.

(Budapest, 1916 – 2012)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost, majd Szőnyi István volt a mestere. 1939-1941 között Szőnyi tanársegédjeként működött. 1939-ben a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1939-41-ig, majd 1947-ben római ösztöndíjas. 1941-42-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958- ban Csók István-emlékérmet kapott, Deauville-ben Grad Prix-vel, Brüsszelben pedig bronzéremmel tüntették ki. A többi közt dolgozott a miskolci művésztelepen is, 1957-től a párizsi Independants Salon tagja. A Mednyánszky Társaság elnöke. Főiskolás korától szerepelt különböző kiállításokon szerte a világban, több tárlata volt Németországban és Franciaországban, Olaszországban, Angliában, mint itthon. A Műcsarnokban 1982-ben retrospektív kiállítást rendezett műveiből.

(Debrecen, 1946)

Grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1973-ban. Mesterei: Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Ék Sándor, Raszler Károly. 1976-ban elnyerte a Kondor Béla-díjat. 1978-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1979-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1980-ban Derkovits-emlékéremmel tüntették ki. 1985-ben elnyerte a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját. 1987-ben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát. Többször lett díjazott a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton. 1997-ben Koller-díjas lett, 1998-ban pedig megkapta a párizsi Arte des Art ösztöndíjat. Budapesten és Nógrádkövesden működik. A Szinyei Merse Pál Társaság és több művészeti szövetség tagja. 1974 óta kiállító művész. Egyéni kiállítása volt 1976-ban New Yorkban, 1978-ban Párizsban, több hazai helyszín mellett 1994-ben a Műcsarnokban. Rendszeres résztvevője az országos grafikai és festészeti tárlatoknak. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum gyűjteményében.

(Jedd, 1950 – Vác, 1991)

Grafikus. Tanulmányait 1975-1979 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte. A végzés után Marosvásárhelyen, a MAMŰ csoport tagjaként, Kolozsváron pedig az operaház díszletfestőjeként működött. 1990-ben áttelepült Magyarországra. Vácon telepedett le,ahol a váci grafikai műhelyben sokszorosított grafikákat készített. 1980-tól kiállító művész,részt vett a MAMŰ Társaság csoportos tárlatain. Egyéni kiállítása többször volt Kolozsváron.1990-ben Kaposváron Csorba Simonnal együtt mutatkozott be, akivel közös műhelyben alkotott.
Irodalom: Chikán B.: A tisztulás vágya. Ady József emlékkönyv, Bp. 1996.

(Pest, 1867 – Budapest, 1947)

Festő. Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte. Mesterei Székely Bertalan és Lotz Károly voltak. Bécsben, Münchenben Párizsban folytatta tanulmányait. Festőiskolát alapítottak Budapesten Bihari Sándorral, Karlovszky Bertalannal közösen. Fontos szerepe volt a Nemzeti Szalon létrehozásában. Balatont ábrázoló képei a legismertebbek. Gyűjteményes kiállítással mutatkozott be 1912-ben, 1921-ben és 1929-ben a Nemzeti Szalonban, ahol műtárosként működött.

(Orosháza, 1937 – Hódmezővásárhely, 2020)

Festő, grafikus. Tanulmányai: 1953–1957: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest. 1957–1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő főtanszak, Budapest. 1962–1992: az MNK Művészeti Alapja, 2002-től az MAOE, 1962–1972: a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1964–2003: a MKISZ Délalföldi Területi Szervezete, 1975-től az MKISZ Festőszakosztály, 1990-től a Magyar Festők Társasága, 1978–1990: a Kohán Műhely, 1998-tól a Mednyánszky Társaság, 2003-tól az MKISZ Hódmezővásárhelyi Területi Szervezete tagja. A hódmezővásárhelyi művészek köréhez tartozik. Kezdetben bensőséges hangú temperaképeket fest, a vidék, a tanyák egyszerű embereinek mindennapjait, tárgyait, környezetét. Kevés, de gazdagon árnyalt színnel dolgozik. Barnái, szürkéi plasztikusak, statikus terükben a figurák, tárgyak emblematikus hangsúllyal jelennek meg. Zománcképeket és akvarelleket is készít, ezeknél palettája kiszínesedik. Nagyméretű kompozíciói egyértelműen szimbolikus tartalmúak. Felületkezelésük részletgazdag ecsetvonásokkal telítettek, visszatükröződnek bennük a tűzzománc technika egzakt összefogottságot igénylő formaalakítás sajátosságai. Gyakran több, kisebb kompozícióból egy felületre, mozaikszerűen rakja össze a mondanivalójának megfelelő képi és gondolati tartalmakat.

(Budapest, 1924 – 2004)

Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei: Rudnay Gyula és Bernáth Aurél. 1948-ban a Szinyei Társaság díjazottja, 1955-ben VIT-díjas. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 1957-58-ban Franciaországban képezte magát. 1974-ben Munkácsy-díjat kapott. Sokat tartózkodott Olaszországban, ahol ismert festővé vált. Az Accademia d Italia tagjává választották, 1980-ban elnyerte a rangos társaság aranyérmét. 2003-ban megkapta az Itáliai Kultúráért Díjat. 1948-tól állandó résztvevője volt a hazai országos tárlatoknak. Első egyéni kiállítását 1959-ben rendezte Budapesten. 1972-ben Bolognában és Nápolyban, 1974-ben Firenzében és Pármában volt egyéni tárlata, melyeket még sok itáliai kiállítás követett. 1983-ban az Ernst Múzeumban, 1987-ben Brüsszelben, 1992-ben Bécsben, 1997-ben Münchenben mutatta be műveit. Több kiállítása volt Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban. Nagyméretű murális alkotásai találhatók több középületben. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi, a miskolci és a szolnoki múzeum gyűjteményében.

(Nagykikinda, 1882 – Budapest, 1963)

A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a budapesti Mintarajziskola tanfolyamain. 1906-09 között Párizsban élt, az École des Beaux-Arts-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt, T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Magyarországra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is.

Egyéni kiállítások: 1916, 1918 • Nemzeti Szalon, Budapest • Ernst Múzeum, Budapest
1921 • Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Ernst Múzeum, Budapest [Gartner Jenővel] (gyűjt. kat.)