durkokaroly

(Kijev,1933)

A művész New York-ban él, édesapja zeneszerző volt. Képei ott vannak az európai, izraeli és az amerikai múzeumokban, a Sotheby’s  és más jelentős aukciósházak is árvereztek/árvereznek képeket tőle. Eredeti grafika, amit a Sotheby’s szakértője is megerősített.

(Budapest,1901 – 1982)

A Műegyetemen tanult, az építész karon. III. éves korában politikai okok miatt eltanácsolták. Nagybányára ment, 1926-27 között Réti István, Krizsán János, Mikola András és Börtsök Samu tanítványa volt. Nagybányai festőnek vallotta magát. 1971: Munka Érdemrend ezüst fokozat; 1976: Munka Érdemrend arany fokozat. 1927 után Olaszországba utazott. Számos közéleti személyiség portréjának elkészítésére kapott megbízást. Mintegy 6 évig tartózkodott Nápolyban, közben 1929-ben Tiranában megfestette Zogu albán király arcképét, amely az ottani múzeumba került. 1932 után néhány hónapig Líbiában dolgozott, ahol két kiállítást is rendezett. Hazatérve a Budai Szépművészeti Társulat alelnöke lett, 1945 után a Művészeti Dolgozók Szakszervezetében titkári posztot töltött be, megszervezte a MÜDOSZ Bajza utcai, valamint a Képzőművészeti Alap Rottenbiller utcai kollektív műtermét, utóbbinak művészeti vezetője is volt. Megindította az I. kerületi Tanács rajzszakkörét, és itt tanított 60 éves koráig. Művei – újságrajzok, portrék, plakátok – valósághoz ragaszkodó szemléletét tükrözik.

(Szatmárnémeti, 1932)

Festő, díszlet- és jelmeztervező. 1956-ban végzett Kolozsváron, a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Miklóssy Gábor volt. Több európai országában tett tanulmányutat. A főiskola elvégzése után visszament szülővárosába, ahol harminc évig volt a Magyar Színház díszlet- és jelmeztervezője. Részt vett több alkotótábor munkájában. Számos kiállítása volt Erdélyben, Magyarországon, Németországban és Hollandiában. Tájképek és csendéletek mellett portrékat fest. Művei erdélyi múzeumokban találhatóak.

(Pázmánd, 1913 – Budapest, 1981)

Festő, grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, ahol Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványa volt, majd 1930-1937-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei Glatz Oszkár és Rudnay Gyula voltak, ez utóbbinak 5. évtől tanársegédje lett. 1947-től Baján, a Rudnay Szabadiskola és Művésztelep egyik vezetője volt. Rendszeresen kiállított a Képcsarnok galériáiban, amellett 1965-ben Milánóban és Firenzében, 1974-ben Tokióban volt egyéni kiállítása. Emlékkiállítását Győrben rendezték 1985-ben. Csoportos tárlaton szerepelt Győrben (1932), az Ernst Múzeumban (1945, 1946), a szolnoki művésztelep kiállításán (1966), a Magyar Nemzeti Galériában (1966). Fő műfaja a figurális kompozíció, a portré és akt, de népi tárgyú műveket is készített. Műveiben egyaránt megtalálhatók a nagybányai és az alföldi festészet stílusjegyei. Műveit őrzik a Nemzeti Galériában, Szolnokon és olasz magángyűjteményekben. 1953-58-ig a szolnoki művésztelep gondnoka volt. 1958-tól Budapesten működött.

(Spanyolország, 1868 – Budapest, 1919)

Festő. Madridban, Párizsban és Nagybányán tanult. 1892-től állított ki. 1898-ban Nagybányán telepedett le. Enteriőröket és tájképeket festett. 1906-ban megnyerte a Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galériában található, egy munkája egy madridi múzeum tulajdona.

(Budapest, 1875 – 1929)

Festő. Budapesten, az Iparművészeti Iskolában tanult, majd Olaszországban, Németországban és Franciaországban. Hazatérve folytatta művészeti tanulmányait Budapesten. Tardos Krenner Viktor és Székely Bertalan voltak mesterei. Kolozsvárott és Szegeden dolgozott. 1911-től kiállító művész a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.

(Békéscsaba, 1936 – 1986)

Festő, szobrász, keramikus. A budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán Rákosi Zoltán, Miháltz Pál, Szentiványi Lajos, Z. Gács György és Hincz Gyula voltak a tanárai. Diploma után hazatért szülővárosába. 1956-től rendszeresen szerepelt helyi, megyei, országos
bemutatókon. 1960-tól haláláig a megyeszékhelyen élt és alkotott. Első önálló tárlata 1973 októberében a Munkácsy Mihály Múzeumban nyílt. Művészetének egyik alapélménye az ember és természet ősi és mindig megújuló együttélése. 1973-ban Békéscsaba város különdíjával tüntették ki. Emlékkiállítását 2014-ben rendezték meg a Munkácsy Mihály Múzeumban.

(Fiume, 1902 – Budapest, 1984)

Festő. Tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd 1919-ben Uitz Béla szabadiskolájában folytatta. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1926-ban végzett. Mesterei Benkhard Ágost és Rudnay Gyula voltak. Rudnay Gyula tanársegédjeként dolgozott a főiskolán. A főiskola makói művésztelepét vezette 1925-27 között. Alföldi városokban, Makón, Hódmezővásárhelyen élt. 1940-ben Budafokra költözött. A budapesti Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított 1948-55 között. Díjai: Munkácsy-díj (1950), a Munka Érdemrend Ezüst Fokozata (1972). 1927-től kiállító művész. Az Ernst Múzeumban 1954-ben, 1972-ben, a Csók Galériában 1959-ben, a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban (1982), külföldön pedig Rómában, Bécsben mutatkozott be képeivel.

(Budapest, 1896 – 1955)

Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei: Tardos Krenner Viktor, Révész Imre és Vaszary János. Tanulmányúton járt Firenzében, Rómában, Nápolyban. Életmű kiállítása volt a Nemzeti Szalonban 1928-ban. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

(Marosvásárhely, 1925 – Debrecen, 1974)

Festő. Művészeti tanulmányait Gallé Tibor magániskolájában kezdte, majd Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1944-1948 között. Mesterei: Kmetty János, Szőnyi István, a mozaik szakon Fónyi Géza. Részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. 1948-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjával Olaszországban járt tanulmányúton, később 1962-ben Vietnamban. 1949-től az úgynevezett Négyesfogat tagja (Orosz Gellérttel, Jánossy Ferenccel, Sugár Gyulával). 1946-tól kiállító művész. 1947-ben az Európai Iskola fiataljainak kiállításán több munkájával vett részt. Egyéni tárlaton a Fényes Adolf Teremben (1949, 1962), a Bartók Béla Galériában (1986) szerepelt. Kollektív tárlatokon például a Műcsarnokban (1950-1959), az Ernst Múzeumban (1955, 1961) és a Nemzeti Szalonban. (1960). Hazai közgyűjteményekben a többi közt a Magyar Nemzeti Galériában és Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban. találhatók munkái.