durkokaroly

(Hatvan, 1896 – Hidegség, 1944)

Festő, grafikus. Mészöly Munkás Béla festőművésztől tanult festeni. ellegzetes magyar tájakat brázoló pasztellképeivel 1929-ben jelentkezett a Nemzeti Szalonban, 1942-ben és 1944 februárjában a fővárosi Műterem Szalonban szerepelt gyűjteményes anyaggal. Több kollektív kiállításon vett részt Hatvanban. Emléktárlatát 1946-ban a Szalmássy Galériában rendezték meg. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi.

(Zalaegerszeg,1864 – Budapest,1946)

Festő, grafikus. A Mintarajziskolában Lotz Károly tanítványa volt. Tanulmányutakat tett Olaszországban és Hollandiában. Már az 1880-as években feltűnt tollrajz-illusztrációival. 1891-től állított ki. 1911-ben a Nemzeti Szalon tájrajzra kitűzött díját, 1922-ben az állami rajzdíjat, 1923-ban az Erzsébetvárosi Kaszinó diját nyerte el. Alkotásai közül több, például az olasz és holland városokról, emlékekről készült olajfestménye és számos rajza a Szépművészeti Múzeumba.

(Újpest, 1922 – Budapest, 2000)

Festő, író, iparművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1946-ban. Mesterei: Rudnay Gyula, Bernáth Aurél. 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1967-ben és 1972-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1976-ban Érdemes Művész lett. Több festészeti díjat kapott, 1987-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 1994-ben megkapta a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. 1960 óta a Százados úti művésztelepen élt és dolgozott feleségével, Tassy Klárával. 1951-től rajzpedagógusként, majd főiskolai oktatóként dolgozott. A Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapító tagja. Első egyéni kiállítását 1947-ben rendezte. 1955-től állandó résztvevő az Ernst Múzeum, a Műcsarnok országos kiállításain és a vidéki csoportos tárlatokon. 1958-ban Párizsban, 1960-ban a Velencei Biennálén szerepeltek művei. Egyéni tárlata volt 1966-ban az Ernst Múzeumban, 1981-ben a Műcsarnokban, 1983-ban és 1991-ben a Csók Galériában. Sok középületben láthatók nagyméretű murális munkái, a többi közt a Magyar Rádió épületében, az Operaházban. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni és a szegedi múzeumban.

Monográfia: Fecske A.: Eigel István, Tassy Klára, Bp. 1996.
Eigel Istvánné – Tassy Klára

(Isaszeg, 1888 – Abony, 1918)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, részt vett a kecskeméti művésztelep nyári tanfolyamain. Mestere: Olgyai Ferenc. A fővárosban működött festőként és rajztanárként. Egyik műve a Magyar Nemzeti Galériában található.

(Miskolc, 1962)

Miskolcon született, Keszthelyen nőtt fel. Középiskolai tanulmányai vizsgálata után kezdett aktívan foglalkozni festészettel. Önképző alapon sajátított el többféle technikát, szívesen alkalmaz különböző festészeti stílusokban. Munkáiban a realizmus, szürrealizmus, szimbolizmus és a szecesszió elemei fedezhetők fel. Alkotásai megtalálhatók Magyarországon magángyűjteményekben és különböző európai országokban.

(Kiskunfélegyháza, 1965)

festőművész. Művészi tehetség már fiatalon megmutatkozott, és bár tanulmányai befejeztével nem festőművészként tevékenykedett, a festészet már koránt kiemelt szerepet kapott a művésznő életében. Férje Széchenyi István nagy hatással volt festészetére, aki a különböző technikák elsajátításában és Szidónia egyéni stílusának kialakulásában is fennálle Őt. Számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt 1993-tól kezdődően itthon és Európa más országaiban is. Finom, kellemes pasztell színekben pompázó csendéletei és alakos festményei voltak közkedveltté, munkái a legtöbb magyar kortárs galéria kínálatában megtalálhatóak.

 Forrás: aranyhídgaleria.hu

(Dánia, 1945)

Népszerű festő. Charlottenborgban kezdte tanulmányait, 1966-ban már a nemzeti művészeti adattárban említik. Dánia mellett Párizsban, Amsterdamban, de Németországban, Svájcban és az Amerikai Egyesült Államokban is dolgozott. Amerikában különösen keresettek a képei, az árak 1000 USD-től kezdődnek.

(Csongrád, 1917 – Budapest, 2007)

Festő. 1932-34 között Szentesen Koszta Józseftől, 1947-49-ben Szegeden Vinkler Lászlótól és Erdélyi Mihálytól tanult. 1953-tól Boldizsár István segítségével gyarapította tudását. Példáihoz – Koszta és Boldizsár – és élményvilágához hűen festi táj- és életképeit, csendéleteit az alföldi és a nagybányai piktúra felfogása szerint. Leggyakoribb témái az Alföld, a Balaton és a bakonyi táj. Kolorisztikus érzékenysége az üde látványokban találja meg az alkotótevékenység bensőséges ihletforrásait.

(Pest, 1867 – Budapest, 1947)

Festő. Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte. Mesterei Székely Bertalan és Lotz Károly voltak. Bécsben, Münchenben, Párizsban folytatta tanulmányait. Festőiskolát alapítottak Budapesten Bihari Sándorral, Karlovszky Bertalannal közösen. Fontos szerepe volt a Nemzeti Szalon létrehozásában. Balatont ábrázoló képei a legismertebbek. Gyűjteményes kiállítással mutatkozott be 1912-ben, 1921-ben és 1929-ben a Nemzeti Szalonban, ahol műtárosként működött.

(Budapest,1943)

Festő, grafikus. Tanulmányait a poznani Képzőművészeti Akadémián végezte. A parmai Művészeti Akadémia növendéke volt 1980-ban. Mesterei Bálint Endre és édesapja Gyarmathy Tihamér voltak. Szabadfoglalkozású művész.1967 óta kiállító művész. Fontosabb egyéni és csoportos tárlatai: Poznan (1967), Toronto (1972), Berlin (1976), Körmendi Galéria (1997). Számos kitüntetés birtokosa. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.