(Hegyhátgyertyános, 1892 – 1959)
Festő. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. Hadifogolyként sok portrét, népi életképet készített Oroszországban, amit nem tudott hazahozni. 1924-től állandó kiállító művésze volt a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak. Témáinak többsége a magyar vidéki életképekből született, de portrékat, csendéletet is festett.
Gutaházy Németh Gyula Read More »
(Besenyszög, 1899 – Budapest, 1969)
Az 1900-as évek első felében működött Magyarországon. Az 1950-es években Angliában dolgozott. A magyar vidéki életképek ábrázolása tette ismertté.
(Pest, 1867 – Budapest, 1957)
Festő. A Mintarajziskolában, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Innen Münchenbe utazott, ahol előbb Hollósy Simon, majd egy év után a Képzőművészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándor volt a mestere. 1911-ben a Nemzeti Szalonban Törley-díjat nyert. Bejárta a Földközi-tenger partvidékeit. 1892-től kezdve gyakran szerepelt a Műcsarnok tárlatain. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galériában található.
(Debrecen, 1891 – Los Angeles, 1961)
A képzőművészeti főiskolán tanult mint Balló Ede, Edvi Illés Aladár és Bosznay István növendéke és hosszabb időt töltött a szolnoki művésztelepen. Tanulmányutakat tett Német- és Franciaországban. Díjai: a lipótvárosi kaszinó díja (1919), Halmos-díj (1928), egyesületi aranyérem (1939), hg. Esterhází-életképdíj (1941). Gyűjteményes kiállítása volt Budapesten (1923), Amsterdamban (1925). Az életkép-, tájkép- és alakfestés terén tevékenykedett. Formanyelve azé az impresszionizmusé, amely magyar földön különleges dialektust alakított ki. Képein nincs szó optikai kísérletekről, színképelemzésről, annál több őszinte és friss természetmegfigyelésről, a levegő és fény játékos színbontó hatásáról, amely elmossa a rajzos körvonalakat, egységbe, foltokba fogja össze a részleteket. Mély tónusok hátterébe ágyazott bibliai jelenetek, falusi szobabelsők fény-árnyék problémái foglalkoztatták előbb, később színei felfrissülve parkrészletek és falusi zugok sárgult lombjainak mozgása érdekelte. Később művészete mindig színesebbé, foltszerűbbé és dekoratívebbé válva népviseleti képein és zsánerein adja tanújelét megújhodó erejének.
(Miskolc, 1910 – 1967)
Festő. Autodidakta. Művészi képzettségét miskolci szabadiskolákban szerezte. Szülővárosában vasutasként dolgozott. Munkásságát 1955-ben Munka Érdemrenddel, 1962-ben SZOT-díjjal, 1967-ben Nógrád megye díjával ismerték el. 1947-től szerepelt rendszeresen a helyi és országos kiállításokon, több alkalommal mutatta be műveit a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Egyéni kiállítása volt 1956-ban a miskolci múzeumban, 1967-ben a Műcsarnokban. 1968-tól több emlékkiállítást is rendeztek munkáiból Miskolcon.
(Ostffyasszonyfa, 1885 – Szekszárd, 1960)
Festő. Gyakorló tanítóként folytatott művészeti tanulmányokat a fővárosi Mintarajziskolában. Mesterei: Hegedűs László, Edvi Illés Aladár, Zemplényi Tivadar. 1913-ban állami ösztöndíjat kapott. 1918-ban Rudics-díjat, 1921-ben Halmos Izidor-életképdíjat, 1934-ben Balló Ede-díjat nyert. 1935-1941 között a Százados úti Művésztelepen alkotott. 1945-től a Szekszárd megyei Bátán élt. 1911-től kiállító művész, a két háború között az ország sok városában bemutatkozott. Első egyéni tárlatát 1918-ban rendezte az Ernst Múzeumban. 1955-től Pécsett és Szekszárdon állította ki rendszeresen alkotásait. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában szerepeltek alkotásai a Százados úti Művésztelep jubileumi kiállításán. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi, a debreceni és a soproni múzeum.
(Budapest, 1896 – 1955)
Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei: Tardos Krenner Viktor, Révész Imre és Vaszary János. Tanulmányúton járt Firenzében, Rómában, Nápolyban. Életmű kiállítása volt a Nemzeti Szalonban 1928-ban. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Próder Lajos, Pródai Lajos Read More »
(Pesterzsébet, 1923 – 2016)
Festő. A budapesti Iparrajziskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd Kmetty János szabadiskoláját látogatta. 1946-51 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Pór Bertalan és Szőnyi István voltak a mesterei. Tanulmányutat tett több kelet-európai országba, Franciaországba és Itáliába. Utazásának emlékeit város- és tájképsorozaton örökítette meg. 1964-ben a Fényes Adolf Teremben, 1972-ben a Mednyánszky Teremben, 1988-ban az Ernst Múzeumban, 1997-ben a Szinyei Szalonban, több vidéki városban és Németországban mutatta be munkáit. A 80-as évektől lírai elvont festészetet teremtett. Kollázsokat, intarziákat is készített. A Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki képtár őrzi alkotásait.
(Budapest, 1926 – Zalaegerszeg, 1987)
Grafikus. Első stúdiumait Novotny Emil Róbert korrigálta. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly tanítványa volt. 1976-tól haláláig Zalaegerszegen működött. Díjak: Munkácsy-díj (1974), Munkácsy-plakett (1976), Koszta-érem (1976). 1976-ban a besztercebányai Fametszet Biennálé díjnyertese. 1956-ban műtermet kapott a szolnoki művésztelepen, majd 1974-76 között a hódmezővásárhelyi művésztelepen. 1954-től jelentkezett hazai és külhoni (Miskolc, Berlin, Firenze, stb.) kiállítóhelyeken. Munkáit a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári István Király Múzeum őrzi.
(Munkács, 1910 – Budapest, 1988)
Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1935-ben. Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár, Varga Nándor Lajos. 1935-ben Korb Erzsébet-ösztöndíjat kapott. 1936-tól Dunaföldváron, majd 1939-től Ungváron működött rajztanárként. Budapesten telepedett le véglegesen. Egyéni kiállítása volt 1968-ban az UVATERV-nél, 1969-ben a Műcsarnokban és Győrben, 1986-ban Sopronban. Művei az Egyesült Államokba is eljutottak. Több munkája található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.
