durkokaroly

(Galsa, 1861 – Alag 1942)

Festő. A Mintarajziskolában tanult Budapesten. Mestere: Greguss János. Művészeti tanulmányait később Münchenben, Nauen magániskolájában, majd 1886-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta. 1887-ben a müncheni akadémia vásárolta meg egy rajzát. Esterházy-díjat nyert 1894-ben egy akvarell-sorozatával. 1893-1931 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán a vízfestést tanította. Főként akvarell- és gouche tájképei ismertek. Emellett olajképeket is festett. Különböző lapok számára (Új Idők ) illusztrációkat készített. 1888-tól rendszeresen szerepelt kiállításokon. Gyűjteményes tárlata volt Budapesten (1904) és Aradon (1908). Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

(Soroksár,1932 – Budapest, 2013)

Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, tanárai Pap Gyula, Fónyi Géza és Bernáth Aurél voltak. 1972-től a szentendrei művésztelep tagja. A fővárosban, vidéken és külföldön (Párizs) is voltak kiállításai. Tájak, csendéletek, enteriőrök és portrék mellett foglalkozott grafikával, plasztikával, gobelinnel és üveggel is. Munkáival több díjat is nyert, emellett volt Derkovits-ösztöndíjas és Munkácsy-díjat is kapott.

(Szászsebes,1936)

Grafikus. 1960-ban végzett Bukarestben a Képzőművészeti Akadémián, mestere Kazár László volt. Ezután reklámgrafikával foglalkozott, 1970-től Kolozsváron tanított. 1988-ban áttelepült Magyarországra. Rendszeresen részt vett erdélyi, majd magyarországi kiállításokon, és külföldön is voltak kiállításai. Irodalmi művekhez és erdélyi újságoknak, folyóiratoknak készített illusztrációkat, ismert magyar személyekről pedig fametszeteket. Munkái láthatóak a Nemzeti Galériában, vidéki múzeumokban és magángyűjteményekben.

(Budapest, 1903 – Budapest, 1999)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1925-ben. Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula. A húszas évektől rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Hosszabb szünet után 1948-tól indult újra festői pályája. Egyéni kiállításokkal 1964-től jelentkezett. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében.

Gyűjteményes kiállításai: 1968-69 –ben az NDK-ban, 1969. VI. ker. Hazafias Népfront,1971-ben Lokasevicén Csehszlovákiában, 1973. Fényes Adolf terem Budapest, 1974. FÉSZEK Művészclub, 1975. Ferencvárosi Pincetárlat, 1976. Képcsarnok Salgótarján. Megnyitotta Pogány Ö. Gábor, 1977. FÉSZEK Művészklub,1978. Ferencvárosi Pincetárlat. Utolsó kiállítása a Józsefvárosi Galériában 1996-ban volt a Soros Alapítvány támogatásával. Megnyitotta Ecseri Elemér.

Tanulmányúton járt Olaszországban,Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában.

Festészetét pregnáns érzelmi telítődés, s az emóciók finom árnyaltsága jellemzi. Akvarelljeiből a csendes szemlélődés derűje sugárzik. Drámai töltésű olajképei az expresszionizmushoz közelítenek.

Szegeden volt rajztanár, a deportálásban hunyt el. Kisjenői Klein Ernő olykor dramatikus tartalmú figurális és tájképekkel jelentkezett. Juhász Gyulát ábrázoló portréja helyi magántulajdonban van. A Móra Ferenc Múzeum „Szántóföld” c. pasztelljét őrzi.

(Marosvásárhely, 1852 – Budapest, 1933)

Festő, illusztrátor, író, tanár. Előbb Barabás Miklósnál, majd 1869-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. 1875-ben Párizsban, az École des Beaux-Arts-ban képezte magát. Hazatérve, 1876-ól gimnáziumi rajztanárként, majd 1890-ben történt nyugdíjaztatása után hivatásos festőművészként működött a fővárosban. Rómában járt tanulmányúton. 1904-ben a Nemzeti Szalon Ernst Lajos-díjjal jutalmazta, 1906-ban ugyanitt gyűjteményes kiállítása nyílt. A Műcsarnokban Wahrmann-díjat és 1908-ban társulati nagydíjat kapott. 1909-ben Nemes Marcell-díjjal tüntették ki. 1914-ben a velencei biennálén nagyobb kollekcióval vett részt, 1920-21-ben Karlsruhéban, Mannheimben és Düsseldorfban mutatta be műveit. Tőle származnak a szegedi pályaudvar faliképei. 1932-ben a Műcsarnok retrospektív kiállítást rendezett műveiből. Mint illusztrátor és író, tevékeny munkása volt a sajtónak. A kiállítási kritikák és művészportrék mellett írt a Technische Mittheilungen für Malerei című szaklapba is. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, egy-egy képe a főváros, illetve a Történelmi Képcsarnok tulajdonában van.

Adrienn (Zenta, 1877 – ?)

Festő, Kacziány Ödön festő lánya. Budapesten atyjánál, majd Münchenben és Berlinben tanult. Tájképekkel és csendéletekkel szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.

(Újarad, 1912 – Budapest, 1988)

Festő. 1927-ben az Iparművészeti Iskola grafikai osztályát végezte, majd 1928-29-ben Szőnyi István magániskolájába járt. 1930-37 között látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterei Réti István, Varga Nándor Lajos voltak. Hollandiában és Párizsban járt tanulmányúton. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság, a Nemzeti Szalon, a Fővárosi Képtár, a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1932-ben a Szinyei Társaság kitüntető elismerésében részesült, 1935-1936-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas művésze volt. 1937-ben Nemes Marcell-díjat kapott, valamint a többi közt elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját és a Székely Bertalan plakettet. Budapesten működött, 1940-1944 között Nagybányán tevékenykedett. Bemutatkozott 1942-ben Nagybányán, 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán. 1962-től 1984-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Elismert arcképfestő volt, valamint tájképeket, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket is alkotott. 1958-ban Antwerpenben mutatta be munkáit. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. 1953-tól Munkácsy-díjas művész. 1972-ben kitüntették a Munka Érdemrend Arany Fokozatával. Készített murális alkotásokat is, seccói, mozaikjai láthatóak Csepelen, az Országházban. Műveiből őriz a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum. Irodalom: Ujváry B.: Kat. bev. tan., Bp., 1984.

(Budapest, 1943 – Orlando, 1999)

Grafikus, festő. Művészeti ismereteit festő édesapja, Keleti Jenő műtermében szerezte. Korai műveihez témákat a munkásemberek életéből, a külvárosi környezetből és a történelmi múltból merített. Kedvelte a litográfia és a linómetszet műfaját. 1971-től szerepelt a Stúdió tagjaként kiállításokon. 1974-től a fővárosban és Ráckevín rendezett önálló kiállításokat. 1996-tól az Egyesült Államokban élt.

(Pinkafő, 1888 – Palm Beach, Florida, 1973)

Festő. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Münchenben folytatta. Mesterei Mátray Béla, Lórántfi Antal és Balthazar Schmidt voltak. 1909-ben Párizsba ment, itt Prinet volt a tanára. Első képeit már ki is állították az Őszi Szalonban. Hazatérve az iparművészet minden ágával foglalkozott, 1912-ben ki is állította szobrait a Műcsarnokban. Budapesten működött rajztanárként. Tanulmányutakat tett Itáliába és Franciaországba.  1913-tól folyamatosan részt vett a hazai kiállítási életben. Első gyűjteményes tárlatát a Paál László Társaság rendezte 1927-ben. 1930-ban megkapta a Ráth-díjat. Az 1930-as években több gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten, 1930-tól 1933-ig minden évben több hónapot dolgozott a gyulai művésztelepen, amelynek 1931-től vezetője is volt.  Római ifjú című szobrát a budai Várpalotában állították fel. A Magyar Képzőművészek Egyesületének pénztárosa és zsűritagja volt.  1945-től Ausztriában élt, majd 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le véglegesen. A daytoni egyetemen tanított, idős koráig megmaradt művészpedagógusnak. Rangos nemzetközi művészeti társaságok választották tagjaik sorába. Számos monumentális egyházi mű alkotója. Plakettek, emlékérmek, szobrok, domborművek (például Kossuthról) is születtek keze alól, de elsősorban a táj, azon belül is leginkább a hegyvidék festője volt. Több helyen állnak köztéri munkái, Budapest sok képet vásárolt tőle. Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galériában, amerikai gyűjteményekben és a kolozsvári múzeumban.